Magyar nyelvi tábor Lábnyikban

Moldva közepén, a Szerettől keletre, Magyarfalu (Arini) szomszédságában találjuk az 1000 lelkes Lábnyikot, 155 m tengerszint feletti magasságban, dombos környezetben.
Lábnyik a székelyes csángó falvak közé tartozik. Ez azt jelenti, hogy alapítói székelyek voltak, akik Mária Terézia idejében, a madéfalvi veszedelem után települtek ki a Kárpátokon túlra, új hazát keresve Csíkból, Gyergyóból és Háromszékből. Az eredeteket jelzik a leggyakrabban előforduló Lackó és Polgár családnevek, valamint a falu két főutcája, amely máig is a Gyergyó és a Csík nevet viseli.
A faluban – az 1950-es évek két tanévét eltekintve – sohasem volt magyar nyelvű oktatás.

66763_380723158717582_1166658793_n

Július 2-9. – A Debreceni Református Hittudományi Egyetemről 8 fő indult Lábnyikba: két oktató, Kedvesné dr. Herczegh Mária ének-zene és néprajz szakos, valamint Csákberényi-Nagy Miklósné dr. magyar-orosz szakos tantárgy-pedagógus, ill. hat tanító szakos hallgató: Hegedűs Dóra, Jenei Timea, Páll Regina, Szentesi Anna, Víg-Kiss Ilona és Volosinovszki Marianna. A felkészülés több hétig tartott. Nem tudtuk, hány gyerekre számíthatunk, de azt tudtuk, hogy különböző korúak és nyelvi szintűek lesznek, így eleve differenciált csoportmunkát terveztünk.

Négyféle foglalkozással készültünk: ének, olvasás/szövegfeldolgozás, néptánc és kézművesség. A szövegfeldolgozást segítendő még itthon egy munkafüzetet állítottunk össze, Zelk Zoltán Párácska, Hárs László A világot járt kiscsacsi, Tyúkültetés, Rákos Sándor A két kis vadkörtefa, Tompa Mihály A pitypang meséje c. mesék és feladatlapok szerepeltek benne. A szövegeket úgy válogattuk össze, hogy mondanivalójuk a hazaszeretet, az önelfogadás, mások segítése, a nehéz körülmények közötti kitartás és megmaradás legyen. A hallgatók power pointos feladatsorokat is készítettek. Vittünk magunkkal laptopot, projektort, hangszórókat és presentert is. A kézműveskedéshez szükséges eszközök egy részét a Vasárnapi Iskola Alapítvány jóvoltából itthonról vittük, más részét a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége bocsátotta rendelkezésünkre, a harmadik részét pedig Hegedűs Éva, Hegedűs Dóra édesanyja ajánlotta fel, a játék neve HÉBO gipszkiöntő festőjáték, 1989-ben megkapta az Év játéka címet.

Kollégáink felajánlásaként pedig 25 garnitúra ágyneműt is vittünk magunkkal, mert a csángószövetség jelezte, hogy nincs váltóágynemű a táborban.
A tábor egyébként jól felszerelt, 4 személyes faházakban laktunk, reggelire, ebédre és vacsorára kiváló ételeket kaptunk, a tanárok számára van angol wc és zuhanyzó meleg vízzel.

Mindennap 27-33 gyerek jött a táborba, közülük 14-16 óvodás korú, vagy még annál is kisebb. Ez azért volt fontos, mert ebben a tanévben valamiért nem sikerült a kicsiket a magyar nyelvű foglalkozásokra bevonzani, de a táborba szívesen jöttek, így magyar nyelvi közegben voltak egy hétig. A 3. naptól kezdődően ügyesen próbálkoztak egy-egy gyakran hallott magyar szóval.

Az első nap kiderült, hogy még a 10-11 évesek között is csak kevesen beszélnek és olvasnak olyan szinten, amire készültünk, így délutánonként a következő napi foglalkozást vezető hallgatóval átdolgoztuk a feladatokat: a szavak és mondatok szintjén fejlesztettük az olvasástechnikát jelkereső, látószögnövelő és perifériás látást fejlesztő gyakorlatokkal, illetve a szókincset bővítettük sokféle játékos, képes feladattal. Mindig felolvasta a hallgató a mese egyszerűsített szövegét is, de az értelmezésre nem kerülhetett sor. 60 percig így is olvastak a gyerekek mindennap.

Kedvesné dr. Herczegh Mária kolléganő az énekeket moldvai csángó, ill. lábnyiki gyűjtésekből válogatta össze. A dalok egy részét a gyerekek ismerték is, mert a szöveggyűjteményükben is benne volt.

A néptánc óriási siker volt. A moldvai zene hívóhangként hatott, bármilyen szabad játékos tevékenységet abbahagytak a gyerekek, ha megszólalt a zene. Még egy-két kétéveske is beállt a körbe. Hajdúsági tánccal is próbálkoztunk, azt is szívesen csinálták, de a „hazait” sokkal nagyobb kedvvel és lelkesedéssel, fáradhatatlanul táncolták.

A kézműves foglalkozásokon arra törekedtünk, hogy minden alkalommal más anyaggal dolgozzanak a gyerekek és mindennap vigyenek haza valamit, amit saját maguk készítettek. Spatulából alkottak könyvjelzőket, fontak, gipszet festettek, gyöngyöt fűztek, papírt hajtogattak. Szombaton maguk választhatták meg, mit szeretnének készíteni, ekkor derült ki, hogy a gipszfestésnek volt a legnagyobb sikere.

Összegzésként megállapíthatjuk, hogy a tábor minden szempontból nagyon sikeres volt. A lábnyiki gyerekek magyar nyelvi szintje fejlődött, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem hallgatói és tanárai pedig szakmailag is, emberileg is sokat tanultak.

Javaslataink a jövő gyűjtéseire/adományozásaira vonatkozóan:

  1. A kicsik számára jó lenne homokozót létrehozni a táborban.
  2. Egy hinta van, de hamarosan tönkremegy. Mivel a faluban nincs másik hinta, mindig ül rajta valaki.
  3. A hollandoktól kapott faházak nagyszerűek, de nincs rajtuk ablak. Ha szúnyoghálós ajtókat szerelnének fel rájuk, levegő is lenne éjszaka, és a kóbor állatok se mennének be a nyitott ajtón.
  4. Mivel a gipszöntésnek ekkora sikere volt, néhány formát érdemes lenne beszerezni és más táborokban is felhasználni. Hegedűs Éva elérhetősége: hegedeva@yahoo.com. Budapesti lakos. A mi táborunk számára is térítésmentesen ajánlotta fel a HÉBO-t, csak el kell hozni.

Csákberényi-Nagy Miklósné dr.
mestertanár, Debreceni Református Hittudományi Egyetem

Advertisements