Magyar nyelvi tábor Magyarfaluban és Lábnyikban

Július 22-én este, többhetes felkészülést követően, a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Karának kilenc (három tanító szakos és hat óvodapedagógus) hallgatója érkezett Lábnyikba Lázár Enikő (a KRE oktatója) vezetésével és szervezésében, Barta Erzsébet tanítónő, valamint Váradi-Kusztos Györgyi (a KRE oktatója) kíséretében.
Oktatással kapcsolatos tapasztalatok:

Az ötnapos tábor alatt két helyszínen zajlott az oktatás (Lábnyikban és Magyarfaluban). Mindkét településen ún. Magyar házban folyt a tevékenység, és az épületeket körbeölelő kertben.

A táborban résztvevő gyermekek létszáma napról-napra változott. (Lábnyikban 13-26, Magyarfaluban 40-53 fő között mozgott a létszám. Kettőtől tizenöt évesig terjedt a jelenlévők életkora.)

A két falu gyermeklakosságának nyelvi állapota az iskolás korosztályúaknál feltűnően eltérő volt. Lábnyikban a naponta megjelenő gyermekek közül hárman-négyen beszéltek magyarul „haladó” szinten. (Magyarfaluban ez az arány meglehetősen jobb.) Azonban a magyarul éppen csak tudó, szűk szókinccsel rendelkező gyermekek esetében is, az arra érzékeny fülűek jól megfigyelhették a magyar nyelv belső törvényszerűségeinek működtetését, például a mondatalkotásban a magyar ragozás alkalmazását román szavak esetében (is). (Ez egyrészt a falvakban tanító magyar pedagógusok és a nyári táborokban oktatók munkáját dicsérheti, másrészt okkal feltételezhető, hogy a szülők egy részének egymás közti, magyarul zajló otthoni kommunikációja annak ellenére is jótékony hatást gyakorol gyermekeik nyelvi készségére, hogy a szülő-gyermek párbeszéd románul folyik a jobb érvényesülés, illetve a román óvodában, iskolában elszenvedett megaláztatás elkerülése érdekében.)

Mindkét településen az óvodáskorúak és az ifjabbak csak román nyelven kommunikáltak, az iskolások pedig egymás között szintén csak ez utóbbi nyelvet használták. A tábor célja tehát, ̶ hogy minél változatosabb élethelyzetben, minél változatosabb feladatokkal, játékokkal serkentsük a jelenlévő ifjúságot a magyar nyelv használatára ̶ teljes mértékben idő- és életszerű célkitűzésnek bizonyult. A rendelkezésre álló öt nap alatt 4, 5, 6 órányi foglalkozás keretében zajlott ennek megvalósítása. A napi tevékenységet mindkét településen áhítat indította imával, énekkel, a bibliai történet rövid, esetleg dramatizált ismertetésével, az előforduló netán ismeretlen kifejezések magyarázatával, ellenőrző kérdésekkel, ráhangoló játékokkal. Az öt nap vezérfonalát öt bibliai történet adta: a teremtés, a bűnbeesés, az özönvíz, Bábel tornya és Ábrahám története. Az életkori sajátosságok szem előtt tartásával két nagyobb csoportba osztva párhuzamosan folyt a tanítás, mely magába foglalta az ima-, az ének- és a mondókatanítástól, a különböző technikákat alkalmazó kézműves foglalkozásokon keresztül a szabad levegőn játszott népi gyermekjátékokat is. (Az idősebb korosztály esetében, a párbeszédre nyitott gyermeket különösen foglalkoztató tevékenységről egyéni beszélgetések is zajlottak, például fiúk esetében a futballhoz kapcsolódó magyar kifejezések tisztázása, csángó dal meghallgatása stb.)

A napi foglalkozás vége a lehetőségekhez mérten a gyermekek igényét is figyelembe vette (a nagyobbak közös játékra, beszélgetésre, éneklésre, az általuk megtanult csángó táncok bemutatására olykor tovább maradtak). Mindez spontán helyzetek megoldását, a tervezett programok rugalmas megvalósítását követelte a két településen előre eltervezett beosztás szerint oktató tanító szakos (Tempfli Noémi, Murányi Márta Anna, Milus Fruzsina,), illetve óvodapedagógus hallgatóktól (Csipkay Lili, Tolnay Lea, Mervay Sára, Csibi Mónika, Pap Zsuzsa, Rózsa Viktória), akik ily módon próbára tehették rátermettségüket, leleményességüket. Az első éves (Lábnyikban oktató hallgatónak) kis csapatának összecsiszolódását Lázár Enikő, a Vasárnapi Iskola Alapítvány tagja, a tábor „lelke”, fő szervezője segítette széles körű szakmai tudásával, moldvai tanítási tapasztalataival, hiteles személyiségével ̶ egyszerre nyújtva támaszt és adva építő kritikát a fiatal tanító és óvodapedagógus jelölteknek, maradandó élményt a csángó magyar gyermekeknek.

A Magyarfaluban szolgálatot végző hallgatókat Barta Erzsébet tanítónő mentorálta. A valóság talaján álló, mégis derűlátó személyisége biztos hátterül szolgált a már összeszokott csapatnak. Jó arányérzékkel hagyta kibontakozni a hallgatók önálló, illetve csapatmunkáját, csak a tapasztalatai szerinti kényes helyzetekben lépett ideiglenesen közbe.

A hallgatók, mentorok munkájához Váradi-Kusztos Györgyi román nyelv- és népismeretével, elméleti és (gimnáziumi) gyakorlati tapasztalataival, az egyes foglalkozásokban való igény szerinti részvétellel járult hozzá. Pogár Gabriella, a helybéli magyar tanító figyelemmel kísérte a tábor eseményeit, segítséget nyújtva a gyermekek neveinek pontos lejegyzésében.

Mindkét helyszínen napi kétszeri étkezés is hozzátartozott a tábor programjához, amelyet szintén a hallgatók készítettek elő, tanáraikkal együtt. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége biztosította az étkezéshez szükséges alapanyagokat.

Az oktatást segítő élmények, hallgatói tapasztalatok:

Moldvai táborhelyünkre két busszal érkeztünk. A Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Karának dékánját, Dr. Szenczi Árpádot köszönet illeti, amiért rendelkezésre bocsájtotta a kar új járművét, továbbá köszönet illeti Bakonyi Ferencet, a kar rendkívül gyakorlott sofőrét, aki pontosan, nem lankadó felelőséggel végezte munkáját. A másik busz vezetője ̶ Csángó Bogdán Tibor, Moldvai Magyarok a Moldvai Magyarokért Szövetség alapító tagja és egyben idegenvezető ̶ csángómagyar származású lévén, kiváló helyismerettel rendelkezve kalauzolt bennünket szülőfalujába, továbbá az egykor Szűkmező névre hallgató (ma Poglet) területen működő, egyedi élményt nyújtó ortodox kolostorba.

Tibor édesanyja, a hagyományőrző Bogdán Klári néni saját házában fogadta a megérkező csapatot, két tréfás mesét mondott el, majd az általa irányított Piros alma, falapi nevet viselő dalkör tagjaival ismertetett meg, akik ott tartózkodásunk alatt, Lázár Enikő kérésére, „guzsalyast” szerveztek a Magyar házban: gyermekkoruk, szüleik, nagyszüleik világáról meséltek, amely a hallgatók számára leginkább néprajzi tanulmányokból lehetett csak ismerős.

Az alkalom végén Pogar Laurentiu (az RMDSZ Bákó megyei szervezetének elnöke) köszöntötte a jelenlévőket. Külsőrekecsinben pedig Gyurka Valentin magyartanár, helyi hagyományőrző beszélt a falu, és az ott élő csángómagyarok életéről.
Rendkívül mély hatást gyakorolt a leendő pedagógusokra a megismert csángó falvakat (Magyarfalu, Lábnyik, Külsőrekecsin) jellemző kettősség. Ez a kettősség megfigyelhető a külföldi munkavállalásból adódóan huzamosan különélő családtagok mindennapjaiban. Az apa, esetleg mindkét szülő külföldön dolgozik, a gyermekeket a nagyszülők nevelik szerény anyagi körülmények között (különösen Lábnyikban), illetve a nagyobb testvérek gondozzák a kisebbeket. A kapcsolatot a facebook és a gyermekek zsebében meglapuló, többnyire összetört kijelzőjű, de legújabb típusú mobiltelefonok biztosítják. A kapcsolattartás nyelve román, de a tanítók elmondása szerint az sem ritka, hogy a kint született gyermekek csak az adott állam hivatalos nyelvét (angolt, olaszt, spanyolt stb.) tanulják meg.

A „romantikus” csángókép helyett tehát a realitással találkozva több hallgató is kifejezte megrendülését, és igyekeztek megfogalmazni az egyes napok, illetve a teljes hét végén ̶ Lázár Enikő indítványozta ̶ beszélgetésekben rövid, illetve hosszú távú terveiket, a csángómagyarok összmagyarsághoz és a magyar nyelvhez fűződő viszonyának elmélyítéséhez szükséges jövőbeli feladataikat. A heti szókincsgyarapodás egyfajta méréseként az egyik hallgató kérdőívet töltetett ki iskoláskorú gyermekekkel a tábor kezdetekor és annak végén is. A kérdőívek feldolgozása zajlik, de a biztató jelek már láthatók.

Az utazást a két erdélyi Hunyad település történelmi emlékének megtekintése keretezte. Moldvába menet Vajdahunyad várát, visszafele jövet Kalotaszeg egykori fővárosának, Bánffyhunyadnak fiatornyos templomát tekintettük meg.

Összegzésül kijelenthető, hogy mind a csángómagyar gyermekek, mind az őket oktatók szempontjából (szakmailag és emberileg egyaránt) eredményes volt a tábor.
Köszönjük, hogy mindez megvalósulhatott a Vasárnapi Iskola Alapítvány segítségével és a Fiatalok a Moldvai Csángókért Egyesület támogatásával.

Dr. Váradi-Kusztos Györgyi filozófia és magyar irodalom szakos bölcsész, tanár

Reklámok