Szilágypéri néptánctábor

A Vasárnapi Iskola Alapítvány támogatásának köszönhetően, 2017. januárjában kezdődött el az a nevelési-oktatási folyamat a Tasnád-környéki falvakban, amely mintegy 130 gyermeknek biztosít havi rendszerességgel állandó és aktív kapcsolatot az anyaországgal. Hat, a munkája és hazája iránt elkötelezett és elhivatott pedagógus jár Tasnádszántóra, Tasnádszarvadra, Érkőrösre, Pelekeszibe és Szilágypérbe. A havi alkalmakon egész napos interaktív foglalkozások keretében ismerkedhetnek a résztvevők a magyar anyanyelvvel és kultúrával, történelmünk nagyobb eseményeivel, híres magyarok életrajzával, magyar népzenével és néptáncokkal.

A települések között Szilágypér volt az, ahol a kezdetektől néptáncoktatásban kértek segítséget az alapítványtól. Az elindult közös munka során két csoportban folyt az oktatás, a kisebbek csoportjában óvodás korú gyermekek és alsó tagozatos diákok táncoltak, a nagyobbaknál pedig felső tagozatosok és középiskolások. A táncolás mellett – azt kiegészítendő -, minden alkalommal foglalkoztunk szokásainkkal, jeles napjainkkal, az aktuális történelmi eseményekkel.

A féléves munka után rögtön adódott a kérdés, kérés, hogy van-e lehetőség egy intenzív nyári néptánc tábor megszervezésére, melyet az alapítvány jóvoltából végül július 17-21. között sikerült megvalósítanunk.

A tábor állandó résztvevőinek száma 58 fő volt, emellett még minden nap volt 5-6 fő, akik egy, vagy két napra csatlakoztak a táborlakókhoz és részt vettek a foglalkozásokon. A szilágypíriek mellett a gyerekek Tasnádszarvadról, Érkőrösről, Tasnádszántóról, Mezőpetriből, Pelekesziből és Biharkeresztesről is érkeztek. A munkámat önkéntesként segítette Rozsályi Dániel, a Debreceni Népi Együttes táncosa és táncpedagógusa, akinek a jelenléte nagyban megkönnyítette a tevékenységek zökkenőmentes lebonyolítását, illetve a szilágypéri tizsteletes és felesége (Szabó Sándor és Szabó Ildikó), valamint néhány helyi pedagógus és egy-két szülő – ki mikor tudta szabaddá tenni magát.

A napi programok során a délelőtti táncpróbák két csoportban zajlottak. Elsőként a kisebbeknek tanítottunk magyar népi játékokat, és tövisháti (szilágysági) táncokat. Másfél-két óra foglalkozás után a nagyobbakkal közösen daltanulás következett, amelyen Tövishát népdalait vettük sorra. A közös daltanulást minden esetben kézműves foglalkozás követte, párhuzamosan a nagyobbak táncpróbájával (itt kapott nagy szerepet a másik néptáncoktató személye), ahol különböző technikákkal dolgozhattak a gyerekek. A szebbnél-szebb alkotásokat a tábor végi gálaműsor keretében ki is állítottuk, hogy a szülők, érdeklődők is megtekinthessék azokat. A nagyok próbáját követően került sor az ebédeltetésre, amit a helyi református gyülekezet nőszövetsége készített és tálalt fel a tábor résztvevőinek, majd egy „csendespihenő” következett, ami alatt tovább folytathatták a kicsik is az alkotást, illetve ekkor kapcsolódhattak be a nagyobbak is a kézműves tevékenységbe. A délutáni táncpróbák ideje 3-6-ig volt, a délelőttihez hasonló időbeosztással (kicsik, közös éneklés és nagyok).

Az fő étkezés mellett minden nap kaptunk tízóraira gyümölcsöket, délután, uzsonnára pedig valamilyen kelt tésztát készítettek az asszonyok.
Este 6 után jött a busz a környező településekről érkező gyermekekért, de a program ekkor még nem ért véget, a szilágypéri gyerekek egy része mindig maradt még kézműveskedni, énekelni, beszélgetni. Ekkor készítettük elő a következő napi tevékenységeket is.

A szerdai napon, a délutáni próbát követően játékos vetélkedőt szerveztünk a gyerekeknek, amiben 10 fős csapatokkal vettek részt. A vetélkedőn öt helyszín volt, ahol kipróbálhatták ügyességüket, tudásukat:

  1. egy tanult szilágysági népdal dallamára kellett szöveget írniuk a néptánc táborról
  2. néprajzi fogalmak jelentését kellett megfejteniük (három lehetséges válasz közül kiválasztaniuk a helyeset)
  3. méta bottal labdaütés
  4. csülközés
  5. vízhordás egyik vödörből a másikba, kézzel, adott időre

A vetélkedő nagyon sikeres volt a gyermekek és az ottani pedagógus segítők körében is, nem ismerték korábban a fenti népi sport játékokat sem.

Csütörtökön este került sor arra a bemutatóra, gálaműsorra, melyben előadtuk a tábor ideje alatt tanultakat: tövisháti népdalcsokor, gyermekjáték-fűzés, polgári társastánc (Dombon van a babám…), tövisháti táncok. A műsorban bemutatkoztak hangszeres játékukkal többen is, akik egy helyi pedagógus (Csiszár Erzsébet) munkájának köszönhetően furulya és hegedű muzsikával örvendeztették meg a közönséget. Külön öröm volt számomra, hogy a környékbeli településről érkező gyermekek szülei közül sokan szántak időt arra, hogy megnézzék a tábor munkájának gyümölcsét és eljöttek a csütörtöki eseményre.

A tábor programját a zárónapon egy autóbuszos kirándulással koronáztuk meg. Sződemeteren Kölcseyre, Adyfalván Ady Endrére emlékeztünk, végül Nagykárolyban csodáltuk meg az öt éve felújított kastély állandó és időszakos kiállításait. Ezt egy rövid játszóparkozás követte, majd egy pizzériában ebédeltünk közösen.

A nap (és a hét) végén mindenki fáradtan, de élményekkel feltöltekezve tért haza saját településébe és otthonába, azzal a ki is mondott kívánsággal, hogy mindezt ismételjük meg jövőre is! 

A Vasárnapi Iskola Alapítvány önkéntes pedagógusaként számomra is töltekezés volt ez az öt nap, s túl azon, hogy a helyiek hálája minden fizetségnél többet ért, az is bizonyosságot nyert újra, hogy a néptáncoktatás nem pusztán tánclépések megtanítása, hanem sokkal több annál. Általa fejlődik a gyerekek mozgáskultúrája, tér- és formaérzéke, nő a biztonságérzetük, kibontakozik a kreativitásuk, az improvizációs képességük, a játékokon keresztül felszabadulnak, a teljes személyiségük nyitottabbá válik a közösségi alkotó tevékenységek iránt. A kiegészítésként végzett kézműves tevékenységek hozzájárultak a tanultak mélyítéséhez, az ismeretek kiszélesítéséhez, a társas kapcsolatok elmélyítéséhez.

Ezúton is köszönjük az alapítvány támogatását, és bízva a további támogatásban, szeretettel készülünk a szeptemberi folytatásra.

Farrné Kovács Mónika

Advertisements