Új lelkészek a Belényesi-medencében

Munkánkat a kezdetektől segítik a település lelkészei, hálás köszönet érte. A történelem során mindig is ők voltak a bástyák, a megmaradás zálogai. Ezért különösen szomorúan tapasztaljuk, hogy milyen sokan költöznek el közülük elsősorban a nagyobb városokba. Emberileg persze érthető: nő a gyerek, ott jobb az iskola, jobb álláslehetőség stb. stb., a szívem mégis szomorú. Annál nagyobb tiszteletet érzek az odaköltözők iránt. Ezért is szántuk el magunkat erre a januári útra, hogy Belényes környékén megismerkedjünk az új lelkészekkel.

Fazekas Ildikót még a nyáron megismertük Vura Frici várasfenesi táborában. Hamar megismerkedett a karcagi önkéntesekkel, és azonnal megtalálták a közös hangot. Bízom benne, hogy nagyon sokáig lesz a település motorja. Most nem találkoztunk, máshová szólította a kötelesség. Nagy Éva és Szatmári Erzsike foglalkozásából éppen a legkellemesebb részére, a Vura-család vendéglátására érkeztünk. Hajni nagyjából 120!! palacsintát sütött, csokisat és házilekvárosat a gyerekek nagy örömére. Jó volt látni, hogy a sikeres nagyváradi vállalkozó nem átall teát és palacsintát szervírozni a gyerekeknek! Pár percünk volt csupán, hogy Fricivel ötleteljünk a következő családi nappal kapcsolatban.

Belényesújlakon Petrucz János talán már két éve vette át a nyugdíjba vonuló Boross tiszteletes helyét. Párjával nagyon sokat segítették munkánkat a kezdetek kezdetétől. Hiányukat mindig is érezni fogjuk. Petrucz tiszteletes úr támogatja tevékenységünket, őszinte érdeklődéssel figyeli munkánkat. Ezen a januári foglalkozáson Editét és Erzsikéét, aki magát „csak” helyettesítőnek titulálta, de bízunk benne, hogy állandó tagjává válik a karcagi csapatnak Rózsika és Irénke felgyógyulása és visszatérése után is.

Mivel azonban a lelkész családja Nagyváradon él, így ő – értelemszerűen – nem tartózkodik mindig Belényesújlakon, munkánk koordinálására Boross tiszteletes úr fiát, a település kántorát kérjük meg. Ő fogja időben értesíteni a gyerekeket és szülőket a következő foglalkozásokról.

Belényessonkolyoson és Körösjánosfalván Szász Zoltán és párja, Orsolya vette át a lelki vezetést. Orsolya a környékbeli szórványért is felelős. Nyárra kisbabát várnak, de reméljük addig is lesz ereje ellátni ezt a nehéz és felelősségteljes feladatot: utazást a rossz utakon néhány magyar ember kedvéért. Figyelemmel kísérik munkánkat, segítenek megoldani, hogy a gyerekek a faluból eljussanak Várasfenesre, a foglalkozásokra. Hozzáállásuk alapján biztosra veszem, hogy amint megszokják új otthonukat, biztos oszlopai lesznek munkánknak, s gyermekük idővel lelkes látogatója a foglalkozásoknak.

Magyarremetén Csiszér Norbert és párja vette át a falu lelkészi feladatait. Nagy lendülettel vetették magukat az ifjúsági munkába, tele tervekkel, elképzelésekkel. Bakos Kriszti és Hájer Zsuzsa már tervezik a visszatérést a vasárnapi iskolás mozgalomba – rajtuk kívül álló okokból kényszerültek a kihagyásra. Alapos egyeztetésre lesz szükség, hogy a lelkész és párja által elképzelt tevékenység mellé hogyan érdemes illeszteni a miénket.

Köröstárkány lelkészét nem sikerült meglátogatnunk, mert éppen Budapesten tartózkodott lánya szalagavatóján – gratulálunk mi is!

Mezőtelkivel kapcsolatban a telefon tréfált meg minket, így az a látogatás is elmaradt. Ám ahol jártunk, ott most is elmondtuk, hogy a lelkész vállára nem kívánunk újabb terhet rakni, nem igényeljük a vendéglátást, gondoskodunk magunknak ebédről, kávéról. Azt kérjük, hogy biztosítsák a megfelelő helyiséget, értesítsék a szülőket és gyermekeket, s ők mindig érezzék, hogy a lelkész támogatja mozgalmunkat, hogy velük együtt kívánunk abban segíteni, hogy megőrizzék magyarságukat.

Köszönettel tartozunk – Zsuzsival együtt, aki szerette volna a helyszíneket is megismerni – Vetési Lászlónak, akivel – éppen úgy, mint hajdan – együtt jártuk végig a falvakat. Réman tiszteletesnek, aki nemcsak elkísért minket, hanem párja, Márti bőséges és nagyszerű ebéddel várt utunk végén, Boross tiszteletesnek, aki továbbra is figyelemmel kíséri, s ha kell, segíti munkánkat, ahogyan Filep Attila is. Volt szerencsénk vele is találkozni, hogy megerősítsük egymást hitünkben.

És végül köszönet Tominak, aki a vezetésben volt segítségünkre a januári hókásás utakon.

Benkei Ildikó

Reklámok