Felfoghatatlan. Turócziné Eszes Mária kolléganőnk elment.

Kedves Kollégák!

Tragikus hírt vagyok kénytelen megosztani veletek:

Turócziné Eszes Mária, Marcsink és párja, János baleset áldozata lett december 17-én. Elsők között állt be sorainkba és látogatta a köröstárkányi gyerekeket. Akkor sem lett hűtlen hozzájuk, amikor és amíg párja gyógyulásáért küzdöttek. Mosolya, kedvessége nagyon sokat jelentett, de már csak a fotókról tekint vissza ránk. Temetésén nem lehetünk jelen, de javaslom, hogy közös gyertyagyújtással és imával emlékezzünk rá temetése idejében. Amint erről pontosabbat tudunk, jelentkezünk.

Marika! Nagyon fogsz hiányozni!

Benkei Ildi

Felfoghatatlan. Turócziné Eszes Mária jánoshidai kolléganőnk elment.

Szeptemberben, amikor a szokásos évkezdő összetartásra készültünk, nagyon megörültem, hogy a Marika neve is rajta van a jelentkezők listáján. Régen találkoztunk vele. Ő Köröstárkányba járt, mi Várasfenesre, Belényesújlakra. A Belényesi- medencéből a közös ismerősök, barátok viszont összekötöttek bennünket. Mi is barátok lettünk. A hat évvel ezelőtti nyáron egyszerre táboroztattuk a gyerekeket. Ő a kollégáival Tárkányban, mi Fenesen. Volt egy közös nap, amikor a tárkányiak is átjöttek hozzánk. Gyakorlatilag a medence szinte minden magyar településéről volt aznap gyermek a fenesi tájház udvarán. Hatalmas létszám és több, mint 100 körüli gyermek hangja, zsongása. Nagy munka volt, hiszen kölcsönösen nem ismertük „egymás gyermekit”. Ennek ellenére nagyon könnyen és jól össze tudtunk dolgozni. Mindenben számíthattunk rá. Nem tolakodott, nem akart irányítani, de mégis mindenütt jelen volt. Szinte észrevétlenül, de mégis rengeteget dolgozott. Ha kellett eredményt számolt, ott volt a kötélhúzásnál, vizet osztott a nagy hőségben, segített a kreatív feladatokban, az ebédelésnél. S mindezt a rá jellemző legnagyobb alázattal, csendességgel, mindig a gyerekekre figyelve. Az ő nyugalma átragadt ránk is, így tudtuk szépen sikeresen megrendezni azt a napot is. A következő évben együtt örülhettünk annak, hogy az alapítvány megkapta a Magyar Örökség Díjat. Ismét találkoztunk és beszéltünk egy pár szót. Mindannyian tudtuk, hogy nehéz időszakon megy keresztül, ezért is örültünk, hogy eljött és köztünk volt.

Aztán Egerben az összetartáson találkoztunk újra, akkor már a lányával Bogival jött. A szabad program alatt együtt sétáltunk a Dobó téren, és felelevenítettük a tábori emlékeket. Azóta nem találkoztunk, de tudtuk, hogy jár Tárkányba. Jó lett volna, ha szeptemberben látjuk egymást. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké. (1Jn.2 17)

Nagy Éva

A jánoshidai Petőfi Sándor Általános Iskola a következő sorokkal búcsúzik kolléganőnktől Turócziné Eszes Máriától:

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy volt kolléganőnk, barátunk, Turócziné Eszes Mária a mai napon tragikus körülmények között, férjével együtt itthagyott bennünket.

A nálunk töltött több, mint 30 év alatt mindig segítette az iskolai munka sikerességét, minden pályázatunkban számíthattunk munkájára. Kiemelkedően tevékenykedett tanulóink személyiségfejlesztése, hátrányos helyzetű tanulóink egyéni fejlesztése érdekében. Az iskolai programok állandó szervezője, megvalósítója, a főiskolai hallgatók gyakorlatvezető pedagógusa, mesterpedagógus, pedagógus továbbképzések trénere volt. Minden feladatában maximálisan helyt állt, munkájával az oktatás sikerességét segítette. Mindig azon volt, hogy a legjobbat nyújtsa magából, a legtöbbet hozza ki tanítványaiból és belőlünk is. Nyugdíjba vonulása után sem állt meg és dolgozott tovább trénerként, felnőtteket és gyermekeket egyaránt megkeresve és segítve őket különböző képzéseken, szerte az országban.

Erről szólt az élete. Ő erre született. Köszönünk neki mindent amit adhatott! Köszönjük az együtt töltött perceket, tanítási órákat, kirándulásokat, beszélgetéseket. Belőlünk is eltűnt most valami.

Köszönünk mindent, Marika! Isten veled! 🖤