Pintér Ádám összes bejegyzése

Koszorúzás Aradon

Október 9-én Aradra utazunk koszorúzni, megemlékezve az 1849-ben kivégzett hőseinkről. Négyen voltunk Békés megyéből, köztünk egy énektanár is, aki segített a dalok megtanulásában. Mivel a koronavírus helyzet miatt nagyon hektikus a szabályozás, ezért nem szerveztünk sajtót az eseményre.

Prekop János

Megtartottuk a mozgalom éves összetartását

Szeptember utolsó hétvégéjén félszáznál több résztvevővel megtartottuk a mozgalom éves összetartását a Szentendre Szabadtéri Múzeumban.

Házigazdánk, Cseri Miklós főigazgató társaságában értékes órákat töltöttünk, sokat megtudtunk az épülő Erdély tájegységről. Ám előtte Károly atyával közösen átadták a Magyarnak maradni díjakat. Idén Lázár Enikőnek, Makranczi Editnek, Nagy Évának és Sándor Adélnak. Hálás köszönet munkájukért!

Szilágyi Péter miniszteri biztos úr idén levélben köszöntötte az egybegyűlteket, méltatta szórványmentő munkájukat, amely a járvány idején sem szünetel.

A találkozó alkalmával arról határoztunk, hogy a tavalyi tanévhez hasonlóan, idén is postai úton juttatjuk el a feladatlapokat és a kézműves kellékeket tartalmazó borítékokat a határok túli településekre, ahonnan a gyerekek internet segítségével küldik a megoldásokat. Ahol lehet, online formában megtartjuk a foglalkozásokat.

Az Összetartásról készült összeállítás október 3-án ment a Határok nélkül műsorban, Lánczi Ágnes szerkesztésében.

Amikor azt olvassuk, halljuk, hogy 10, 15, 20 éves egy egyesület, vagy alapítvány, amely valamelyik határon túli régióban végez valamilyen munkát a magyar közösség érdekében – azt gondoljuk, milyen derék dolog…, és ezzel már lapozunk is tovább. De amikor a sors összehoz pár tanítónővel, ahogy engem évekkel ezelőtt – a magyar-román határtól nem messze fekvő   Bélfenyéren,  majd aztán Várasfenesen és Belényesen,  akkor egyszer csak valóssággá válnak a leírt szavak, felolvasott mondatok. Üdvözlöm önöket, határokon innen és túl. Ezek a pedagógusok havonta, kéthetente szombaton délelőtt azért jöttek Magyarország különböző településeiről, hogy délután néhány órában és vasárnap délelőtt az istentiszteletek rendjéhez igazodva az iskolás korú magyar gyerekek tudását gyarapítsák a magyar irodalom és nyelvtan, magyar történelem terén, színesítve a tanulást sok-sok kézműves foglalkozással, ének- és tánctanulással. Azokét a gyerekekét, akik nem anyanyelvi környezetben töltik napjaik nagy részét. A pedagógusok munkája önkéntes, ergo szabadidejüket áldozzák fel, a fizetség …, a gyerekek, lelkesedése, ragaszkodása, hálája, az az izgalommal teli türelmetlenség, amivel a tanár néniket várják. A Vasárnapi Iskola Alapítvány a 2000-es évek eleje óta végzi ezt a munkát, ám az elmúlt évben a járványhelyzet ezt is felülírta. A havi kiutazások helyett csomagban küldték el a feladatokat és a kézműves munka minden kellékét a szórványban élő gyermekek számára. A személyes kapcsolat nagyon hiányzott gyereknek – tanárnak egyaránt – mint arról a szokásos éves Összetartásukon beszámoltak az önkéntes pedagógusok a Szentendrei Szabadtéri Múzeumban – ám az online térben mégiscsak találkozhattak, legalábbis a gyermekek többségével. A Magyar Örökség – díjas mozgalom idei találkozójáról Benkei Ildikó készített összeállítást.

Végül nagyon köszönöm mindnyájatoknak a megjelenést és további jó munkát kívánok jó egészségben.

Benkei Ildikó

Alapítványi beszámoló a Parlamentben 2021

2021. május 27-én az Országházban a Nemzeti összetartozás bizottságának ülésén tájékoztatást tartottunk a Vasárnapi Iskola Alapítvány tevékenységéről.

Benkei Ildikó alapítványunk elnöke összefoglalta eddigi szórványmentő munkánkat, majd Nagy Éva önkéntes ismertette, hogyan végeztük feladatainkat a pandémia alatt, végül pedig Sándor Gézáné és Makranczi Sándorné önkéntesek az új területeken, településeken beindult foglalkozásokról beszéltek.

A képviselők elismerő szavakkal méltatták a munkánkat, megköszönve a szórványban végzett több, mint másfél évtizedes szolgálatunkat. Az ülés rövid kötetlen beszélgetéssel és közös fotóval zárult.

Nagyon jó érzés volt tapasztalni a Nemzeti összetartozás napjához közeledve, hogy az országgyűlési képviselők figyelemmel kísérik tevékenységünket, megbecsülik önkéntes munkánkat, amelyet a szórványban élő magyar gyermekekért teszünk.

Nagy Éva beszámolója

Nagy Éva vagyok, karcagi önkéntes. A kollégáimmal a kezdetektől fogva járunk a Belényesi medencébe, jelenleg öt település gyermekeivel foglalkozunk.

2020. március 15-ei hétvégétől új fejezet kezdődött a munkánkban. A közösségi hálón meglévő csoportjaink, amik eddig csak az időpont hírelésére szolgáltak, felértékelődtek. Szinte napi rendszerességgel kerültek fel ide anyagok.  Először a már elkészült március 15-ei foglalkozás anyagából, az, amit önállóan is meg tudtak oldani a gyerekek. Később az érdekes, játékos feladatok mellett, korábbi foglalkozásokról készült fotók, kisfilmek is.

A szeptemberig tartó néhány hónap alatt előjöttek a problémák is. A családi, infrastrukturális háttér nem mindenkinél tette lehetővé, hogy online tudjon tanulni, és eszközeik sem voltak. Ezt kellett átgondolnunk és erre kellett megoldást találnunk. A szeptemberi tanévnyitónkon csoportmunkában megbeszéltük, hogyan lehet folytatni a munkánkat. Minden hónapra 1-1 magyarországi pedagóguscsoport szabta át a tanmenetünket (külön az alsósoknak és külön a felsősöknek). A magyar identitás, nyelv megőrzése kicsit háttérbe szorult, hiszen a magyar mondák feldolgozása egyedül nehezen megvalósítható. Ugyanakkor nem volt lehetőségünk közösen játszani, táncolni, énekelni sem, pedig ez az, amit nagyon szeretnek a gyerekek. Ezért a másik nagy kedvencre, a kézműves foglalkozásokra helyeztük a hangsúlyt a foglalkozási vázlatok elkészítésekor.

A következő megoldandó feladatunk az volt, hogy juttatjuk el a foglalkozások anyagát, és hogyan tudják a gyerekek nélkülünk megoldani. Minden csoportunknak sikerült az évek alatt jó kapcsolatokat kialakítani szülőkkel, lelkészekkel, tanítókkal. Tőlük kértünk, és kaptunk ebben segítséget. Az általunk összeállított, gyermekenként névre szóló, borítékba tett feladatokat ők adják át a gyerekeknek. Több településen lelkész, pedagógus a gyerekekkel közösen oldja meg a feladatokat, néhol azonban önállóan dolgoznak a gyerekek. Így az önkéntes csoportjaink ezt figyelembe véve állították össze a kiküldött csomagokat; ahol önállóan dolgoztak a gyerekek, ott részletesebb, fotóval ellátott leírást küldtünk a feladatokhoz. Az első csomagban a feladatok megoldásához szükséges eszközöket pl. olló, ragasztó is küldtünk. A további borítékokban pedig az aktuális kézműves munkához szükséges anyagokat. Azt is figyelembe kellett a foglalkozás anyagának összeállításakor venni, hogy minden, amire szükség van a feladat megoldásához, az kiküldhető legyen egy borítékba.

A megcímzett borítékokat (néhány esetben közel 60 gyerek részére) egy dobozba csomagolva feladtuk a határon túli segítőnk címére, aki eljuttatja azt a gyerekeknek. Mindig kértük a tanítványainkat, hogy az elkészült alkotásokról küldjenek számunkra fényképet. Ezek a fotók aztán felkerültek a közös csoportba, ezzel nem csak a többi gyereket motiváltuk, hanem nagy büszkeséggel nézték vissza a fényképeket, lájkolták szülők, nagyszülők, ismerősök. Persze mi is nagyon örültünk, hogy láthattuk őket, még ha csak fotóról is. Jól esnek a bejegyzések alá írt kedves szavak, sőt vannak olyan csoportjaink is, akik többször kaptak bájos kis hang vagy videóüzeneteket a gyerekektől.

A kapcsolatot folyamatosan tartjuk a közösségi hálón. A hagyományos rendezvényeinket igyekeztünk az online térben megvalósítani. pl. tojásfestés. A csoportokon belül pályázatot hirdettünk adventi fotópályázat néven. Október 23-án közösen online megnéztük a Szabadság szerelem című filmet. Létrehoztunk egy közös tanári csoportot is a világhálón, így a szakmai munka is hatékonyabbá vált.

Mi a Belényesi medencében november óta minden hónapban a tényleges foglalkozás időpontjában 45 perces zoomos, online foglalkozást is tartunk. Eleinte csak néhány gyermek, vagy inkább család kapcsolódott be. Ez azt jelenti, hogy egy-egy családnál az anyukával is tudunk néhány szót váltani és mindkét vagy mindhárom gyermek leül a gép elé. Három településről vannak ilyenkor tanítványaink. Az utóbbi hónapokban a helyi tiszteletes asszony segítségével a vallásórán lévő gyerekek is részt vesznek a foglalkozáson. Így alkalmanként 15-20 gyerekkel vagyunk kapcsolatban. Ezeket a foglalkozásokat kötetlen beszélgetéssel kezdjük, megbeszéljük a kiküldött mesét és a hozzátartozó játékos feladatokat. A foglalkozás végén online játékokat játszunk, amit nagyon élveznek a gyerekek. Búcsúzóul mindig megkérdezik mikor megyünk már?

Mindannyian alig várjuk, hogy újra találkozzunk. Nagy örömünkre szolgál, hogy nem szakadt meg az elmúlt másfél évtizedes munkánk, mindenütt tovább tudtuk vinni, bár máshogyan. Megmaradtak, több esetben talán még erősödtek is a kapcsolatok, és már tervezzük a következő kiutazás időpontját. Sőt új területeket is be tudtunk kapcsolni a vasárnapi iskolás munkába.

Sándor Gézáné beszámolója

Nagy szeretettel köszöntöm én is Elnök Urat és a Bizottság Tagjait! Sándor Gézáné Adél vagyok és olyan a szerencsés, hogy 2009 óta önkéntesként dolgozhatom a Vasárnapi Iskola Alapítványnál.

Ez idő alatt elsősorban Tenkén tevékenykedtem más segítőkkel együtt. Jelenleg Prekop János és kedves férjem alkotja a kiutazó csapatot. Nagy öröm számomra, hogy az online időszakban a tenkei gyerekek száma növekedett. Köszönhető ez annak, hogy egy nagyon lelkes pedagógus került a faluba és vele felvéve a kapcsolatot az eddigi 12 főről 20 főre tudtuk bővíteni a csoport létszámát.

Új terület számunkra Kisjenő, annak is az Erdőhegy nevű városrésze, ahol a magyar anyanyelvű lakosság él. A kisváros Gyulától 25 kilométerre a Temesvár Szatmár útvonalon található. A kisszámú 687 fős református közösséget Papp József tiszteletes úr vezeti.  Ő vette fel a kapcsolatot Benkei Ildikóval és jelezte, hogy szívesen vennék, ha az alapítvány önkéntesei támogatnák munkájukat.  Mivel nagyon közel lakunk ehhez a településhez vállaltuk, hogy támogatjuk a munkájukat.

Velük személyesen még nem találkoztunk. Telefonon, e-mailben, tartjuk a kapcsolatot.  15 kisgyermeknek küldtünk ki csomagokat március 15-re, anyák napjára, egyházi ünnepekhez kapcsolódóan karácsonykor, húsvétkor. Tenkéhez hasonlóan, mintadarabokat, kézműves eszközöket, meséket, verseket, kifestőket tettünk a csomagokba. Munkánk során szem előtt tartjuk, hogy a gyerekek magyar öntudata megerősödjön. Fontos, hogy ezt játékosan tevékenységbe beépítve érdekesen tudjuk megoldani. Köszönjük, hogy bizalommal fordulnak felénk, elfogadják az ötleteinket.

Várjuk, hogy a tanév végén, vagy a nyári programokra kiutazva személyesen is találkozhassunk.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket!

Makranczi Sándorné beszámolója

Makranczi Sándorné vagyok, encsi pedagógus. 2014 tavaszán kapcsolódtam be az alapítvány tevékenységébe. Egyik kolléganőmmel, később szintén pedagógus férjemmel a felvidéki Debrőd településre jártunk 2019 őszéig – néhány hónap kimaradásával – havi rendszerességgel.

Örömmel vállaltuk és éveken keresztül nagy lelkesedéssel végeztük a feladatot, de – a járványhelyzeten túl – több akadály is felmerült az ottani munkánk folytatásában.

Rengeteg szép élmény, feltöltődés, határtalan szeretet, kedvesség maradt emlékül. Reménykedve vártuk, hogy egy újabb helyszínen ugyanezeket élhessük át.

Benkei Ildikó több településen érdeklődött. Végül Géresi Róbert, a felvidéki református egyházkerület püspöke segített abban, hogy felvegyük a kapcsolatot Parti Tibor lelkésszel és megkezdjük a szolgálatot Szeszta és Komaróc községekben.

A járványhelyzet miatt a személyes találkozás egyelőre várat magára, azonban februártól havonta küldünk csomagot 20 gyermek számára. A küldemény ismertetőt tartalmaz az adott hónap népszokásairól, nemzeti és vallási ünnepeinkről, válogatást a magyar irodalom verseiből, novelláiból, népköltészetünk gyöngyszemeiből. Rejtvények, feladatsorok is színesítik az összeállítást, valamint a kreatív kézműves munkához szükséges alapanyagokat is mellékeljük.

A visszajelzések, a gyerekek levelei, a fényképek máris bizonyítják, hogy a lelkesedést, az örömöt, a magyar szó terjedését, az összetartozás érzését sem a határok, sem a vírusok nem tudják megállítani.