Egyéb kategória bejegyzései

Irinyi báránykák

Márciusban a nemzeti ünnepünket követő szombaton utaztunk ismét Irinybe. Beszélgettünk az 1848-as forradalom kitörésének előzményeiről és a szabadságharc eseményeiről. A korabeli dokumentumok másolatait érdeklődve nézték a gyerekek, akik Petőfi Nemzeti dalának kéziratát most látták először. Elmondtuk együtt a verset, majd Kossuth dalokat énekeltünk. A körjátékot és tízórait követően előkerült néhány feladatlap, melyeken versekhez kapcsolódó nyelvi feladatok voltak – ezeket ügyesen megoldották a gyerekek. A délelőtt hátralévő részében a közelgő húsvétra készültünk. A nagyhét történései, majd népszokások, és az ünnephez kötődő jelképek kerültek szóba. Ezután kicsik és nagyok örömére kézműves foglalkozásra került sor: levegőn száradó gyurmából aranyos kis báránykák „születtek”, melyek – reméljük – az ünnepi asztalt is díszítették.

Hegyesiné Lázár Edit, Hegyesi Tibor

Reklámok

Könyvadományt kaptunk és adtunk

 

“Visszaemlékezve arra, hogy kis-és kamaszkoromban mennyire szerettem olvasni, szeretném a katartikus olvasmány-élmény örömét a határon túli gyermekeknek, fiataloknak is megszerezni. Van néhány száz könyvem, amit szívesen ajándékoznék erre a célra, képes történelem, gyermek-és ifjúsági irodalom és értékes szépirodalom, főként magyar és angol klasszikusoktól. Több kötet foglalkozik pl. Erdély témájával Móricz, Cseres Tibor, Nemeskürty, Kós Károly, a Márai Napló kötetei majdnem hiánytalanok…” – írt alapítványunknak dr. Ormainé Huba Judit logopédus.

Hálás köszönettel tartozunk Gömöry Árpádnak és Edinának, akik eddig is nemcsak anyagiakkal, hanem személyes jelenlétükkel is támogatták munkánkat. Most ők voltak azok, akik a szállításnál segítségünkre siettek és vitték el a teljes könyv adományt (saját könyvtárunk részét is) Biharkeresztesre, ahonnan megérkezett a címzettek levele:

“Kedves Ildikó!

Szombaton megérkeztek a Nagyváradra és a hozzánk küldött könyvek. Köszönjük szépen. Biztonságba helyezzük, és megőrizzük a csomagokat mindaddig, amíg értük nem jönnek. A nekünk szánt könyveknek is nagy hasznát vesszük oktató – nevelő munkánk során. A könyvtári állományunkra is ráfér egy kis frissítés.
Nagyon kedves, értékes és szerény embereket ismertünk meg a szállítók személyében. Öröm volt velük találkozni. Sajnos nem sok időt tölthettünk velük, mert mi éppen nevelőtestületi értekezletet tartottunk, mikor megérkeztek hozzánk, ők pedig igyekeztek vissza Budapestre. Azért bejöttek az iskolánkba, és körülnéztek, így jutott idő egy kis ismerkedésre is. Jó sok utat megtettek Győrtől Biharkeresztesig. Még egyszer köszönjük a szervezést a könyvekkel és a szállítással kapcsolatban is.

Isten áldását kérve: Hamarné Hangrád Éva igazgatóhelyettes”

Elmélkedés az Adventről és a Karácsonyról

Kedves Barátaim!

Az idei Adventem Isten kegyelméből nagyon nehézzé lett… Így a saját buzdítás írásáról most lemondtam, ám sokat jelentett nekem küzdelmeimben Richard Rohr ferences szerzetes, misztikus elmélkedése az Adventről, Karácsonyról. Ezzel a kis írással kívánok Áldott Ünnepeket, Kegyelmekben gazdag Újesztendőt!

fr. Andor György Károly OFM, kisebb testvér

hqdefault“Szeretnék megosztani valamit Önökkel, amit – feltételezem – legtöbbjük nem is tud. A kereszténység első 1200 évében a nagy ünnep, magától értetődően, a Húsvét volt, amelyhez a Nagyhét vezetett, a kereszt misztériumán át, egészen Krisztus feltámadásának a megünnepléséig. 1200-as években egy ifjú lépett a színre, Assisi Szent Ferenc, ő úgy érezte, hogy nincs szükségünk arra várni, hogy Isten a kereszt és a feltámadás által szeressen minket. Valójában úgy gondolta, hogy a szeretettel kezdődött (minden) és népszerűsítette azt, amit mi már magától értetődőnek veszünk, mint nagy keresztény ünnepet, a Karácsonyt. A Karácsony csak a 13. században kezdett népszerű lenni, és az én szerzetesrendem, a ferencesek tették azt népszerűvé.

A lényeges megállapítás, amit mondani akarok az a teológiai váltás, amelyre azzal került sor, hogy felismertük azt, hogy ha Isten testté lett, magára öltötte az anyagot, a fizikai testet, az emberséget, akkor a probléma már a legelejétől megoldódott. Ferenc annyira megünnepelte a Karácsonyt, abban az időben, amikor a hét legtöbb napján böjtöltünk, azt mondta: „Karácsony napján még a falaknak is húst kellene enniük.” Ilyen szenvedélyessé vált a Karácsonyt illetően. Azt mondta „Minden fát fényekkel kellene díszíteni, hogy megmutassák azt, hogy mindenképpen fénnyel vannak eltelve.” És pontosan ezt tesszük 800 évvel később is. De jusson eszünkbe, hogy amikor Adventről beszélünk, vagy várjuk a Karácsonyt, vagy előkészülünk Karácsonyra, nem csupán arról beszélünk, hogy egy kis gyermek-Jézus megszületésére várunk. Hiszen ez már megtörtént 2000 éve.

Valójában az Egyetemes Krisztust üdvözöljük, a Kozmikus Krisztust, a Krisztust, aki örökre megszületik az emberi lélekben és a történelemben. Higgyék el nekem, hogy helyet kell ennek a csodának készítenünk, mivel épp most „nincs hely a szálláson” egy ilyen misztérium számára. A dolgokat eléggé a maguk fizikai voltában, az anyagiságukban látjuk, de nem látjuk a rajtuk átragyogó fényt. Nem látjuk a meg-testesült lelket (szellemet) amely el van rejtve minden anyagi dolog belsejében. Engedjenek meg még egy megjegyzést: mivel mi – bár Ferenc egy csoda-művelő volt itt a szemünk fel-nyitásában – a nyugati egyház része vagyunk.

A keleti egyházban, – amelyet itt az USA-ban és Nyugat-Európában nem nagyon ismerünk – nagyon világossá tették, hogy a megtestesülés egy egyetemes elv. Nem csak arról szólt, hogy Isten Jézussá vált, hanem arról is, hogy Isten igent mondott az anyagi világra. Isten igent mondott a testi mivoltára. Ők egyetemes értelemben értették a megtestesülés misztériumát, és ezért van az, hogy te és én, úgy gondolom, még mindig csak előkészülünk erre.

Ez az örök Advent. Mindig Advent van. Mindig várjuk, hogy meglássuk a lelket megmutatni önmagát az anyagon keresztül. Mindig várunk az anyagra, hogy egy új megjelenésformává váljon, amelyben a lélek kinyilvánul. Valahányszor ez meg-történik, Karácsonyt ünnepelsz.

Így számomra eléggé logikus, hogy a Karácsony vált a nagy megünnepelendő Ünnepévé a keresztényeknek, mivel alapjában azt mondja, hogy jó dolog embernek lenni, jó dolog ezen a földön lenni, jó dolog (fizikai) testnek lenni, jó dolog, hogy vannak érzelmeink, jó dolog, hogy van nemi identitásunk. Nem kell szégyenkeznünk ezek közül egyik miatt sem. Ez az, amit szeret az Isten. Áldott Karácsonyt kívánok!”

Megjegyzés: Az angolból való fordítás nyers, itt-ott suta, egy videó üzenet átirata, de remélem a lényeg Nektek is átjön.