Rendezvények kategória bejegyzései

A szeretet erejével lebontani a trianoni falakat

A 2004-es decemberi népszavazás fájdalmas kudarcát sokan úgy értelmezték, hogy az „anyaország” megtagadta határon túlra szakadt magyarjait. Voltak azonban egyesek, mint például Benkei Ildikó, a Kossuth Rádió Határok nélkül című műsorának kiváló szerkesztő-riportere, aki úgy látta, hogy a kesergés tovább rontaná a helyzetet, ezért cselekedni kell.

Minthogy riportútjain folyamatosan járta a Kárpát-medencét, megtapasztalta az erdélyi, felvidéki, délvidéki, stb. valóságot. Felismerte, hogy hosszú évtizedek után ismét Vasárnapi Iskolát kell szervezni: a legnehezebb helyzetben élő, szórványban, anyanyelvi iskola nélküli gyerekekhez el kell vinni a hétvégeken azokat az ismereteket, melyek megalapozzák magyarságtudatukat, bepillantást nyújtanak történelmünkbe, feltárják anyanyelvünk kincseit.

Így alakult meg Benkei Ildikó vezetésével a Vasárnapi Iskola, az az önkéntes tanárokból álló mozgalom, amely kéthetenként csapatokat indít a határon túlra, hogy az ottani falvakban szombat délután és vasárnap délelőtt tanítsák-neveljék a magyar gyermekeket. Mindez a helyi református lelkész és más segítők közreműködésével történik; ők tudják, hogy Benkei Ildikó nem csak kiváló riporter, hanem nagyszerű ember is.

A Vasárnapi Iskola tanárcsapatát alkotó pedagógusok részéről örömmel vállalt és megélt áldozat, hogy fárasztó hazai heti oktató-nevelő tevékenységük után szombaton autóba ülnek és vasárnap este érnek haza, hétfőn pedig pihenés nélkül dolgoznak tovább a munkahelyükön. Ezt tapasztaltam szeptember 22-én és 23-án rendezett összetartásukon Egerben, ahová Molnár Imrét, kiváló Esterházy János kutatónkat, a pozsonyi Magyar Intézet igazgatóját, és engem is meghívtak.

Molnár Imre vetített képekből és tényekből összeállított Esterházy-portréja után szinte bizonyosnak látszik, hogy a Vasárnapi Iskola csapata is meglátogatja majd az alsóbodoki Esterházy János Zarándokközpontot. (Én a keszthelyi Balaton Akadémia kiadásában megjelent: Egy mondat című könyvemet mutattam be.)

A két nap folyamán ritkán tapasztalt emberi megnyilvánulásokkal találkoztam a Vasárnapi Iskola közösségében. Ezek a magyar emberek tisztelik és becsülik egymást, őszinték, forrón szeretik a nemzetüket, folyamatosan képezik magukat, – és rendszeres határon túli utazásaiknak köszönhetően is – jól ismerik a valóságot, a Kárpát-medencei állapotokat.

Napjainkban alapítványként működnek – elnökük Károly atya – vannak szponzoraik, sikeresen pályáznak, és elnyerték a magyar szellemi becsületrendnek is nevezett Magyar Örökség-díjat. (Benkei Ildikó munkáját családtagjai is segítik.)

Egerben mindig köszönti őket Habis László polgármester, s az összetartás megnyitóján beszédet mond a kormány képviselője – idén pl. Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős miniszteri biztos köszönte meg példamutató munkájukat.

Minden összetartás izgalmas eseménye a „borvacsora” . Idén a Kaló Juli és Hegyi Ádám pincészetében érlelt pompás nedűket ízlelhették meg a tanárcsapat tagjai.

Kívánjuk, hogy a jövőben is ilyen hűségesen viszonyuljanak a nemzetünkhöz, hiszen „A történelmi hibák és mulasztások felett nem sopánkodni kell, hanem azokat szeretetteljes munkával helyre kell hozni.”

Forrás: felvidek.ma

42419073_2164186017133122_2219144391354744832_n-700x933

Reklámok

Nyári tábor a kovászói gyerekek számára

Helyszín: Mátészalka (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)

Időpont: 2017. 07. 17 – 21.

Előkészület
– Több helyszín is felmerült, de anyagi lehetőségeink, a helyi kapcsolatok, és egyéb tényezők (kedvezmények, támogatás, stb.) miatt döntöttünk a városunk mellett.
– Pontos, de változtatható programtervezés. Az elkészült tervet megküldtük a kovászói kolléganőnek.
– Egyeztetések (szállás, étkezés, különböző helyszínek látogatása stb.)
– Bevásárlás Létszám: 12 gyerek, 2 kovászói tanárnő (Cséke Ilona, a Vasárnapi Iskola helyi vezetője, Turányi Jaroszlává), 4 mátészalkai önkéntes (Losoncziné Szabó Magdolna, Szabóné Zsoldos Valéria, Szalma Ferencné, Tóth Istvánné).

Röviden a program megvalósításáról

Úgy igyekeztünk összeállítani a programot, hogy érdekes legyen, új információkat, élményeket adjon, Szatmár és Bereg megismerését és egyben a magyar nyelv és a magyarság- tudat erősítését szolgálja. Hogyan történt mindez? Természetesen városnézéssel kezdtük az első napot. A színház színpadán szereplésre nyílt lehetőség, magyar dalokat énekeltünk közösen. Este együtt készítettük Kölcsey Ferenc sírjára a koszorút. Másnap, a Szatmár-Bereg körúton, Szatmárcsekén a koszorúzás után elénekeltük a Himnuszt. Megmutattuk a két tájegység számukra befogadható, egyedülálló kincseit. Vásárosnaményban, egy helyi vadász magángyűjteménye elröpítette őket Afrikába, Alaszkába, a Kárpátokba. Tákoson a mezítlábas Notre-Dame meghitt pillanatokat nyújtott számukra. A száraz- (Tarpa) és a vízimalom (Túristvándi) izgalmas, érdekes ipartörténeti emlék, egyaránt lenyűgözte a gyerekeket és a felnőtteket. Fokozta az élményeket, hogy a tarpai idegenvezető a lovak helyére a gyerekeket „fogta be”. Túristvándiban a víz által működésbe hozható technika bűvölte el a csapatot. A helyi fogadóban elköltött ebéd után élvezték a közös játékokat, a fociról nem is beszélve. A helyi Szatmári Múzeum szekérgyűjteménye, különösen a sokfélesége és használhatósága miatt volt számukra érdekes. A múzeum udvarán élvezettel, nagy kíváncsisággal próbálták ki a népi játékokat a múzeum dolgozói segítségével. Egy délelőttöt a strandunkon töltöttünk el. Egyértelműen a csúszda volt a legnagyobb élmény. Az esti foglalkozások közül a táncház volt a legemlékezetesebb. A közös dalolás, mozgás, kacagás elfeledtette velük a napi fáradságot. A hazautazás előtti napon elvittük a csapatot a nyíregyházi Vadasparkba. Ez élmény- dús, tikkasztó, fárasztó nap volt. Az ezt követő finom ebéd, fagyizás, plázázás felüdítette őket, így este játékos vetélkedővel színesítve megtartottuk az itt eltöltött napok közös értékelését, valamint ajándékainkkal még emlékezetesebbé tettük a tábort. Úgy érezzük, és úgy láttuk, valamint a kapott visszajelzésekből arra a következtetésre jutottunk, hogy sikeres volt az első táboroztatásunk.

Egy gondolat, talán mely segítségével mindkét fél számára (Ukrajna-Magyarország) még hatékonyabb lehet egy ilyen tábor. Szerencsésebb lenne, ha több magyarul beszélő tanuló jöhetne. Most csak ketten beszélték jól a nyelvünket. A tanárok mellett, ők is tolmácsoltak. A többi gyerek itt-ott értette a beszédünket, és itt-ott tudott is egy pár magyar szót, mivel mindnyájuknak van magyar felmenője. Az utolsó esti játékos vetélkedőn kiderült, hogy a tábor ideje alatt bővült a szókincsük. Segíteni kellene a magyar családokat (útlevél, úti ruházat, stb.), hogy több magyar gyerek élvezhesse a nyári táborok nyújtotta élményeket.

Szabóné Zsoldos Valéria csoportvezető

Magyar nyelvi tábor Magyarfaluban és Lábnyikban

Július 22-én este, többhetes felkészülést követően, a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Karának kilenc (három tanító szakos és hat óvodapedagógus) hallgatója érkezett Lábnyikba Lázár Enikő (a KRE oktatója) vezetésével és szervezésében, Barta Erzsébet tanítónő, valamint Váradi-Kusztos Györgyi (a KRE oktatója) kíséretében.
Oktatással kapcsolatos tapasztalatok:

Az ötnapos tábor alatt két helyszínen zajlott az oktatás (Lábnyikban és Magyarfaluban). Mindkét településen ún. Magyar házban folyt a tevékenység, és az épületeket körbeölelő kertben.

A táborban résztvevő gyermekek létszáma napról-napra változott. (Lábnyikban 13-26, Magyarfaluban 40-53 fő között mozgott a létszám. Kettőtől tizenöt évesig terjedt a jelenlévők életkora.)

Magyar nyelvi tábor Magyarfaluban és Lábnyikban Tovább olvasása