Vasárnapi Iskola kategória bejegyzései

Megtartottuk a mozgalom éves összetartását

Szeptember utolsó hétvégéjén félszáznál több résztvevővel megtartottuk a mozgalom éves összetartását a Szentendre Szabadtéri Múzeumban.

Házigazdánk, Cseri Miklós főigazgató társaságában értékes órákat töltöttünk, sokat megtudtunk az épülő Erdély tájegységről. Ám előtte Károly atyával közösen átadták a Magyarnak maradni díjakat. Idén Lázár Enikőnek, Makranczi Editnek, Nagy Évának és Sándor Adélnak. Hálás köszönet munkájukért!

Szilágyi Péter miniszteri biztos úr idén levélben köszöntötte az egybegyűlteket, méltatta szórványmentő munkájukat, amely a járvány idején sem szünetel.

A találkozó alkalmával arról határoztunk, hogy a tavalyi tanévhez hasonlóan, idén is postai úton juttatjuk el a feladatlapokat és a kézműves kellékeket tartalmazó borítékokat a határok túli településekre, ahonnan a gyerekek internet segítségével küldik a megoldásokat. Ahol lehet, online formában megtartjuk a foglalkozásokat.

Az Összetartásról készült összeállítás október 3-án ment a Határok nélkül műsorban, Lánczi Ágnes szerkesztésében.

Amikor azt olvassuk, halljuk, hogy 10, 15, 20 éves egy egyesület, vagy alapítvány, amely valamelyik határon túli régióban végez valamilyen munkát a magyar közösség érdekében – azt gondoljuk, milyen derék dolog…, és ezzel már lapozunk is tovább. De amikor a sors összehoz pár tanítónővel, ahogy engem évekkel ezelőtt – a magyar-román határtól nem messze fekvő   Bélfenyéren,  majd aztán Várasfenesen és Belényesen,  akkor egyszer csak valóssággá válnak a leírt szavak, felolvasott mondatok. Üdvözlöm önöket, határokon innen és túl. Ezek a pedagógusok havonta, kéthetente szombaton délelőtt azért jöttek Magyarország különböző településeiről, hogy délután néhány órában és vasárnap délelőtt az istentiszteletek rendjéhez igazodva az iskolás korú magyar gyerekek tudását gyarapítsák a magyar irodalom és nyelvtan, magyar történelem terén, színesítve a tanulást sok-sok kézműves foglalkozással, ének- és tánctanulással. Azokét a gyerekekét, akik nem anyanyelvi környezetben töltik napjaik nagy részét. A pedagógusok munkája önkéntes, ergo szabadidejüket áldozzák fel, a fizetség …, a gyerekek, lelkesedése, ragaszkodása, hálája, az az izgalommal teli türelmetlenség, amivel a tanár néniket várják. A Vasárnapi Iskola Alapítvány a 2000-es évek eleje óta végzi ezt a munkát, ám az elmúlt évben a járványhelyzet ezt is felülírta. A havi kiutazások helyett csomagban küldték el a feladatokat és a kézműves munka minden kellékét a szórványban élő gyermekek számára. A személyes kapcsolat nagyon hiányzott gyereknek – tanárnak egyaránt – mint arról a szokásos éves Összetartásukon beszámoltak az önkéntes pedagógusok a Szentendrei Szabadtéri Múzeumban – ám az online térben mégiscsak találkozhattak, legalábbis a gyermekek többségével. A Magyar Örökség – díjas mozgalom idei találkozójáról Benkei Ildikó készített összeállítást.

Végül nagyon köszönöm mindnyájatoknak a megjelenést és további jó munkát kívánok jó egészségben.

Benkei Ildikó

Adventi fotó kihívás Fenesen és Újlakon

November végén egy adventi fotópályázatot hirdettünk a fenesi és újlaki csoportba, hogy a gyerekek vegyenek részt az adventi fotó kihívásban.

“Kedves Gyerekek, Fiatalok és Örök Ifjak! Készüljünk közösen az Úr érkezésére! A szívünkben lévő fény és a betlehemi csillagvezetésével lássuk meg együtt a testté lett Igét! Egy adventi fotópályázatot hirdetünk. Advent 4 hetére 4 szót adunk meg, aki részt szeretne venni ebben a közös ünnepre hangolódásban, legkésőbb december 22-éig tegyen fel a csoportba 1-1 fotót az adott szóval kapcsolatban.

Bárki pályázhat, nem csak a mostani tanítványaink, hanem szívesen látjuk korábbi vasárnapi iskolások fényképét is, vagy akár a szülőkét is. Lehet csak egy szóhoz tartozó képet vagy fotómontázst is küldeni, de szívesen vesszük, ha mind a négy szóról készült fotók is érkeznek. A fényképek akár korábban is készülhettek, de az fontos, hogy saját készítésűek legyenek. A legszebb, legkülönlegesebb, legérdekesebb fotót, illetve fotókat díjazzuk. A négy szó, amiről a fényképek készüljenek:

  • 1. hét: szív
  • 2. hét: fény
  • 3. hét: csillag
  • 4. hét: ige

Két fenesi kislány Halász Ottilia és Halász Johanna alkotásai lettek jutalmazva:

Felfoghatatlan. Turócziné Eszes Mária kolléganőnk elment.

Kedves Kollégák!

Tragikus hírt vagyok kénytelen megosztani veletek:

Turócziné Eszes Mária, Marcsink és párja, János baleset áldozata lett december 17-én. Elsők között állt be sorainkba és látogatta a köröstárkányi gyerekeket. Akkor sem lett hűtlen hozzájuk, amikor és amíg párja gyógyulásáért küzdöttek. Mosolya, kedvessége nagyon sokat jelentett, de már csak a fotókról tekint vissza ránk. Temetésén nem lehetünk jelen, de javaslom, hogy közös gyertyagyújtással és imával emlékezzünk rá temetése idejében. Amint erről pontosabbat tudunk, jelentkezünk.

Marika! Nagyon fogsz hiányozni!

Benkei Ildi

Felfoghatatlan. Turócziné Eszes Mária jánoshidai kolléganőnk elment.

Szeptemberben, amikor a szokásos évkezdő összetartásra készültünk, nagyon megörültem, hogy a Marika neve is rajta van a jelentkezők listáján. Régen találkoztunk vele. Ő Köröstárkányba járt, mi Várasfenesre, Belényesújlakra. A Belényesi- medencéből a közös ismerősök, barátok viszont összekötöttek bennünket. Mi is barátok lettünk. A hat évvel ezelőtti nyáron egyszerre táboroztattuk a gyerekeket. Ő a kollégáival Tárkányban, mi Fenesen. Volt egy közös nap, amikor a tárkányiak is átjöttek hozzánk. Gyakorlatilag a medence szinte minden magyar településéről volt aznap gyermek a fenesi tájház udvarán. Hatalmas létszám és több, mint 100 körüli gyermek hangja, zsongása. Nagy munka volt, hiszen kölcsönösen nem ismertük „egymás gyermekit”. Ennek ellenére nagyon könnyen és jól össze tudtunk dolgozni. Mindenben számíthattunk rá. Nem tolakodott, nem akart irányítani, de mégis mindenütt jelen volt. Szinte észrevétlenül, de mégis rengeteget dolgozott. Ha kellett eredményt számolt, ott volt a kötélhúzásnál, vizet osztott a nagy hőségben, segített a kreatív feladatokban, az ebédelésnél. S mindezt a rá jellemző legnagyobb alázattal, csendességgel, mindig a gyerekekre figyelve. Az ő nyugalma átragadt ránk is, így tudtuk szépen sikeresen megrendezni azt a napot is. A következő évben együtt örülhettünk annak, hogy az alapítvány megkapta a Magyar Örökség Díjat. Ismét találkoztunk és beszéltünk egy pár szót. Mindannyian tudtuk, hogy nehéz időszakon megy keresztül, ezért is örültünk, hogy eljött és köztünk volt.

Aztán Egerben az összetartáson találkoztunk újra, akkor már a lányával Bogival jött. A szabad program alatt együtt sétáltunk a Dobó téren, és felelevenítettük a tábori emlékeket. Azóta nem találkoztunk, de tudtuk, hogy jár Tárkányba. Jó lett volna, ha szeptemberben látjuk egymást. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké. (1Jn.2 17)

Nagy Éva

A jánoshidai Petőfi Sándor Általános Iskola a következő sorokkal búcsúzik kolléganőnktől Turócziné Eszes Máriától:

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy volt kolléganőnk, barátunk, Turócziné Eszes Mária a mai napon tragikus körülmények között, férjével együtt itthagyott bennünket.

A nálunk töltött több, mint 30 év alatt mindig segítette az iskolai munka sikerességét, minden pályázatunkban számíthattunk munkájára. Kiemelkedően tevékenykedett tanulóink személyiségfejlesztése, hátrányos helyzetű tanulóink egyéni fejlesztése érdekében. Az iskolai programok állandó szervezője, megvalósítója, a főiskolai hallgatók gyakorlatvezető pedagógusa, mesterpedagógus, pedagógus továbbképzések trénere volt. Minden feladatában maximálisan helyt állt, munkájával az oktatás sikerességét segítette. Mindig azon volt, hogy a legjobbat nyújtsa magából, a legtöbbet hozza ki tanítványaiból és belőlünk is. Nyugdíjba vonulása után sem állt meg és dolgozott tovább trénerként, felnőtteket és gyermekeket egyaránt megkeresve és segítve őket különböző képzéseken, szerte az országban.

Erről szólt az élete. Ő erre született. Köszönünk neki mindent amit adhatott! Köszönjük az együtt töltött perceket, tanítási órákat, kirándulásokat, beszélgetéseket. Belőlünk is eltűnt most valami.

Köszönünk mindent, Marika! Isten veled! 🖤