Vasárnapi Iskola kategória bejegyzései

Új lelkészek a Belényesi-medencében

Munkánkat a kezdetektől segítik a település lelkészei, hálás köszönet érte. A történelem során mindig is ők voltak a bástyák, a megmaradás zálogai. Ezért különösen szomorúan tapasztaljuk, hogy milyen sokan költöznek el közülük elsősorban a nagyobb városokba. Emberileg persze érthető: nő a gyerek, ott jobb az iskola, jobb álláslehetőség stb. stb., a szívem mégis szomorú. Annál nagyobb tiszteletet érzek az odaköltözők iránt. Ezért is szántuk el magunkat erre a januári útra, hogy Belényes környékén megismerkedjünk az új lelkészekkel.

Fazekas Ildikót még a nyáron megismertük Vura Frici várasfenesi táborában. Hamar megismerkedett a karcagi önkéntesekkel, és azonnal megtalálták a közös hangot. Bízom benne, hogy nagyon sokáig lesz a település motorja. Most nem találkoztunk, máshová szólította a kötelesség. Nagy Éva és Szatmári Erzsike foglalkozásából éppen a legkellemesebb részére, a Vura-család vendéglátására érkeztünk. Hajni nagyjából 120!! palacsintát sütött, csokisat és házilekvárosat a gyerekek nagy örömére. Jó volt látni, hogy a sikeres nagyváradi vállalkozó nem átall teát és palacsintát szervírozni a gyerekeknek! Pár percünk volt csupán, hogy Fricivel ötleteljünk a következő családi nappal kapcsolatban.

Belényesújlakon Petrucz János talán már két éve vette át a nyugdíjba vonuló Boross tiszteletes helyét. Párjával nagyon sokat segítették munkánkat a kezdetek kezdetétől. Hiányukat mindig is érezni fogjuk. Petrucz tiszteletes úr támogatja tevékenységünket, őszinte érdeklődéssel figyeli munkánkat. Ezen a januári foglalkozáson Editét és Erzsikéét, aki magát „csak” helyettesítőnek titulálta, de bízunk benne, hogy állandó tagjává válik a karcagi csapatnak Rózsika és Irénke felgyógyulása és visszatérése után is.

Mivel azonban a lelkész családja Nagyváradon él, így ő – értelemszerűen – nem tartózkodik mindig Belényesújlakon, munkánk koordinálására Boross tiszteletes úr fiát, a település kántorát kérjük meg. Ő fogja időben értesíteni a gyerekeket és szülőket a következő foglalkozásokról.

Belényessonkolyoson és Körösjánosfalván Szász Zoltán és párja, Orsolya vette át a lelki vezetést. Orsolya a környékbeli szórványért is felelős. Nyárra kisbabát várnak, de reméljük addig is lesz ereje ellátni ezt a nehéz és felelősségteljes feladatot: utazást a rossz utakon néhány magyar ember kedvéért. Figyelemmel kísérik munkánkat, segítenek megoldani, hogy a gyerekek a faluból eljussanak Várasfenesre, a foglalkozásokra. Hozzáállásuk alapján biztosra veszem, hogy amint megszokják új otthonukat, biztos oszlopai lesznek munkánknak, s gyermekük idővel lelkes látogatója a foglalkozásoknak.

Magyarremetén Csiszér Norbert és párja vette át a falu lelkészi feladatait. Nagy lendülettel vetették magukat az ifjúsági munkába, tele tervekkel, elképzelésekkel. Bakos Kriszti és Hájer Zsuzsa már tervezik a visszatérést a vasárnapi iskolás mozgalomba – rajtuk kívül álló okokból kényszerültek a kihagyásra. Alapos egyeztetésre lesz szükség, hogy a lelkész és párja által elképzelt tevékenység mellé hogyan érdemes illeszteni a miénket.

Köröstárkány lelkészét nem sikerült meglátogatnunk, mert éppen Budapesten tartózkodott lánya szalagavatóján – gratulálunk mi is!

Mezőtelkivel kapcsolatban a telefon tréfált meg minket, így az a látogatás is elmaradt. Ám ahol jártunk, ott most is elmondtuk, hogy a lelkész vállára nem kívánunk újabb terhet rakni, nem igényeljük a vendéglátást, gondoskodunk magunknak ebédről, kávéról. Azt kérjük, hogy biztosítsák a megfelelő helyiséget, értesítsék a szülőket és gyermekeket, s ők mindig érezzék, hogy a lelkész támogatja mozgalmunkat, hogy velük együtt kívánunk abban segíteni, hogy megőrizzék magyarságukat.

Köszönettel tartozunk – Zsuzsival együtt, aki szerette volna a helyszíneket is megismerni – Vetési Lászlónak, akivel – éppen úgy, mint hajdan – együtt jártuk végig a falvakat. Réman tiszteletesnek, aki nemcsak elkísért minket, hanem párja, Márti bőséges és nagyszerű ebéddel várt utunk végén, Boross tiszteletesnek, aki továbbra is figyelemmel kíséri, s ha kell, segíti munkánkat, ahogyan Filep Attila is. Volt szerencsénk vele is találkozni, hogy megerősítsük egymást hitünkben.

És végül köszönet Tominak, aki a vezetésben volt segítségünkre a januári hókásás utakon.

Benkei Ildikó

Reklámok

Karácsony van! „És az Isten emberré lett!”

A mai napon Jézus Krisztusban Isten egy emberi szívet adott nekünk, amelyet szerethetünk. Míg Isten leírható, mint erkölcsi erő, tudat és egy magas vibrálóenergia, az igazság az, hogy nem szeretünk bele, mert képtelenek vagyunk beleszeretni elvont fogalmakba. Ezért Isten, mivel annyira rajongott bennünket hús-vér személlyé vált „amelyet fülünkkel hallhatunk, szemünkkel láthatunk, és megérinthetünk a kezünkkel” (1Jn 1,1).

Jézus emberi mivolta által megtanította nekünk, hogy milyen valójában az Isten, a szavain, a tettein, a valóságos létén keresztül, világossá téve, hogy „Isten maga a szeretet” (1Jn 4, 8 és 16). Embersége által az világossá vált, ha Isten Szentháromság és Jézus Istennek az arca, akkor a Föld, ahová mi születtünk, de az egész Univerzum is valóban jóindulatú – a legmélyebb lényegénél fogva.

A briliáns elméjű filozófus Emmanuel Levinas (1906 – 1995) azt monda, hogy az egyetlen dolog, ami valóban megérinti, és ezáltal megtéríti az embereket, a végső erkölcsi imperativus az „a másik arca”. Amikor elfogadjuk (befogadjuk) a másik arcát és empátiát érzünk a másik arca iránt (talán legfőképpen a szenvedőarcra igaz), ez elvezet az egész lényünk átalakulásához. Egy erkölcsi követelményt (igényt) hoz létre a szívünkben, ami messzemenően nagyobb kényszerítő erővel bír, mint a Tízparancsolat. Csupán parancsokat adni az embereknek kőtáblákon, nem változtatja meg a szívet. Megacélozhatja az akaratot, de nem lágyítja meg a szívet, míg egy személyes találkozás képes erre. Ehhez hozzátehetjük, ma Karácsonykor Isten Jézusban emberi arcot öltött,amit már látunk, értünk és csodálunk. Sőt tovább megyek, egy emberi arcot már nem csak szeretni lehet, hanem imádni is, ami valóban meg változtatja teljes belső valónkat. Jézus arca ilyen, és nem csak most Karácsonykor, hanem életünk minden napján!

Oly sok keresztény misztikus beszél az isteni arcról, vagy arról, hogy szerelembe esett Jézus arcával. Azt gondolom, hogy Assisi Klára ezért használta olyan gyakran a „tükrözés” képét az írásaiban. Nem fogalmak, elméletek által vagyunk visszatükrözve, hanem arcok által, amelyek örömüket lelik bennünk,megadva nekünk az arcot, amelyet nem tudunk megadni önmagunknak. És,természetesen, a végső és tökéletes tükör, amiben felfedezhetjük teljesen önmagunkat az Isten arca.

Az első visszatükrözés, amelyet a szüleinktől kapunk, különösen is fontos.A neurológia tudománya mára bizonyította, hogy a tekintet az újszülött és az őt szerető gondviselő között „tükör neuronokat” hoz létre, amely segít abban, hogy egy személy együtt érző legyen és empátiával legyen mások iránt is. Sőt, bár egyikünk sem követelhet, vagy várhat el abszolút feltétel nélküli szeretetet egy másik emberi személytől, ezt mégis megtapasztalhatjuk,elérhetjük. Ez segít minket, hogy képesek legyünk elképzelni azt, hogy milyen valójában az Isten, és nyitva tart minket Isten végtelen szeretete számára.

James Finley következőképen fogalmaz:

Amikor Isten kienged minket isteni szívéből ebbe a földi világba, akkor megkeresi azt a helyet, amely leginkább olyan, mint a paradicsomkert, és ez maga az édesanya tekintete. (Csak zárójelben jegyzem meg nem volt véletlen tehát a szeplőtelen fogantatás, Isten előkészítette gyermeke édesanyjának tiszta tekintetét.)  A tekintetében az édesanya áttetsző módon szentesíti meg Isten végtelenül szerető tekintetét, amikor az újszülött gyermekének szemébe néz. És amikor pedig az újszülött az anya szemébe néz,akkor Isten szemébe néz, amely az anya szerető tekinteteként testesül meg.

Amikor a szülő és a csecsemő egymásra tekintenek, akkor az agyi tevékenységük megnövekedik, az agyuk egyes részei szó szerint felfénylenek.

Amikor Isten ránk tekint, és mi Istenre tekintünk, Jézus emberi arcára,mindketten felfénylünk. Isten felfénylik annak az örömében, hogy felismerte őt valaki, akit Ő teremtett a saját képére és hasonlatosságára, talán épp ennek a felismerésnek a kedvéért. Számunkra pedig ez a pillanat olyan, mint a hazaérkezés. Ma Karácsonykor, ha Jézus arcába nézünk, nem csak csodálhatjuk őt,nem csak imádhatjuk, hanem egymásra nézve kimondhatjuk, egymáséi vagyunk,hazaértünk, otthon vagyunk!

Áldott Karácsonyt!

fr. Andor György Károly OFM

   

Karitatív tevékenységért díjas a Vasárnapi Iskola Mozgalom

Augusztus 17-én Karcag Polgármesteri Hivatalának dísztermében a képviselő-testület pénteki ünnepi ülésén a Vasárnapi Iskola Alapítvány Mozgalmat kitüntették a Karitatív tevékenységért díjjal. Az elismerést Nagy Éva, a karcagi csoport vezetője vette át. Az ünnepi ülés keretében tüntették ki Varga Mihály pénzügyminiszter urat is, aki Karcag város Díszpolgára lett. Az alapítvány tevékenységéről a következő laudatiot hallgathatták meg a résztvevők:

„Karcag város önkormányzat képviselő testülete ebben az évben a Karitatív tevékenységért díjat példamutató szórványmentő tevékenységéért a Vasárnapi Iskola Alapítványnak adományozta. Döntését a következőkkel indokolta: Karitatív tevékenységért díjas a Vasárnapi Iskola Mozgalom Tovább olvasása