ajándékozás címkéhez tartozó bejegyzések

Kincseiket kitárva ajándékot adtak

Mint évek óta minden december, az idei karácsony hava is az adománygyűjtésről szólt iskolánkban.

Az egyházközség Kék Vödör akciójába bekapcsolódva 20 vödröt töltöttünk meg élelmiszerrel, és ezen kívül több szatyorba gyűlt még össze adomány, amit a Református Szeretetszolgálat kárpátaljai családokhoz juttatott el.

Ezzel párhuzamosan a Vasárnapi Iskolába járó partiumi gyerekeknek készítettünk cipősdobozba karácsonyi ajándékokat.

December 21-én reggel az iskola kisbuszával indultunk el a Belényesi-medencébe a református gimnázium adományával, 70 névre szóló cipősdobozzal, két zsáknyi ruhával, egy zsák cipővel és a vasárnapi iskolás foglalkozásokat segítő felajánlásokkal.

Ezeket a foglalkozásokat már másfél éve a várasfenesi Györffy István Táj-és Népismereti Otthonban tartjuk, ezért most is arra kértük a körösjánosfalvi, belényessonkolyosi és belényesi gyerekeket, hogy jöjjenek át Várasfenesre, hogy ott közösen ünnepelhessünk. A szép időnek és a jó útviszonyoknak köszönhetően a megbeszélt időpontnál egy fél órával hamarabb sikerült megérkeznünk, de már így is volt olyan gyerkőc, aki egy órája várt ránk, vagyis inkább a karácsonyi csomagra. Rengetegen eljöttek, alig fértünk a terembe.

A gyerekek feszült izgalommal várták a csomagosztást, alig bírták türelemmel kivárni, hogy az ajándékokat a kisbuszból kipakoljuk. De mi, mint tavaly, most is tovább fokoztuk az izgalmakat, hiszen előbb közösen karácsonyi énekeket énekeltünk, majd felolvastuk Wass Albert Karácsonyi mese című novelláját. A mese után a két legfiatalabb „iskolásunk”, egy 3 és 5 éves testvérpár szavaltak el egy verset, ettől a többi gyermek is felbátorodott és többen elszavalták azt a verset, vagy elénekelték azt az éneket, amit szenteste a templomban.

Ilyen, igazi karácsonyi hangulatban következett a cipősdobozok átadása.

Iskolánk diákjai és tanárai a karácsony előtti hetekben számos játékot, iskolai felszerelést, plüssállatot, szappant, tusfürdőt, édességet, szaloncukrot, könyvet, ruhát stb. hoztak be a könyvtárba. Az utolsó tanítási héten a Fekete-Körös-völgyi vasárnapi iskolába járó gyerekeknek név szerinti csomagokat készítettünk az így behozott ajándékokból. Ezeket a csomagokat adtuk át szépen sorban, egyesével, áldott ünnepeket kívánva a gyerekeknek. Felemelő érzés volt együtt ünnepelni a sok-sok csillogó szemű, hálás, őszintén örülni tudó gyerekkel.

Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy a dobozokat haza viszik, és csak szenteste a karácsonyfa alatt bontják ki, gondolva azokra a diákokra és felnőttekre, akik számukra szeretettel készítették el a karácsonyi ajándékokat. Bízom benne, hogy a karácsonyi elcsendesedés közben a gimnáziumunk tanulóinak és tanárainak is ott voltak a szívükben azok az ismeretlen kárpátaljai és partiumi gyerekek, akiknek az ünnepét egy-egy ajándékkal sikerült szebbé tenni.

Mielőtt a gyerekek elindultak volna haza, megkínáltuk őket szaloncukorral és az egyik diákunk által készített mézeskaláccsal.

A tájházat megálmodó, megépítő és működtető családdal közös ebéd után beszéltük meg az elkövetkező hónapok programját, feladatait, majd Belényesben a helyi református lelkésszel fehér asztal mellett beszélgettünk a helyi szórványban élő „kicsiny sereg” mindennapi életéről, gondjairól, öröméről.

Egy szeretettel teli nap után fáradtan érkeztünk haza, úgy, hogy mi már karácsony előtt megérezhettük azt az örömet, hogy másoknak szebbé tudtuk tenni az ünnepét.

Hálás szívvel köszönöm meg iskolánk diákjainak, dolgozóinak, a Karcagi Református Egyházközségnek, a Nőszövetségnek, a Vasárnapi Iskola Alapítványnak és minden kedves támogatónknak a segítséget az ajándékok összegyűjtésében és kiszállításában.

Ezt a hagyományosnak mondható ajándékosztást ugyanis nemcsak azért tartom fontosnak, mert szegény sorsú, rászoruló gyermekeket támogattunk, hanem azért is, mert érezhetik azt, hogy összetartozunk, hiszen minden hónapban megyünk és a foglalkozásokon részt vevő gyerekekben erősítjük a nemzeti hovatartozásukat. Büszkeséggel tölt el bennünket, hogy a román tengerben, szórványban, a globalizációval szemben is őrzik magyarságukat, nyelvüket, vallásukat, történelmi- és néphagyományaikat. Köszönöm azt is a támogatóinknak, hogy segítették ezt a nemzetmentő munkát.

Nagy Éva