nyári tábor címkéhez tartozó bejegyzések

Szent László nyári tábor

A "Szent László nyári táborunk" sikeresen lezajlott, 34-36 gyerek vett részt rajta!
Augusztus 5-én hétfőn kezdtünk és szombaton zártunk. Csütörtökön buszt béreltünk, elvittük a gyerekeket Nagyváradra. Kirándulásunk során megnéztük a Szent László királyunkkal kapcsolatos emlékhelyeket. Megtekintettük a székesegyházat, a parkot, szobrot, a Szent László emlékkiállítást, a Szent László templomot. Idegenvezetőnk Veress Kovács Attila nagyváradi református lelkész személyében egy csodálatos embert ismertünk meg, aki bemutatta és mesélt Várad történelmi és kulturális hagyatékáról. Jártunk a várban, két gyönyörű szecessziós kávéházban, de megnéztük a magyar színházat, és több szobrot is. Rettentő hőség volt egész héten, így délután elvittük a gyerekeket Püspökfürdőre strandolni.
Reklámok

Nyári tábor Nagyszalontán

Munkánk gerincét a szerepek, (versek, prózák) és a zenetanítás teszi ki. Mivel Csaba testvér különböző jótékonysági rendezvényeken szerepel a gyerekekkel, azt kérte tőlünk, hogy főleg ehhez adjunk segítséget. Aktuális ünnepekhez kötődő (karácsony, húsvét, újév, egyházi ünnepek) általában a szeretetről, emberségről, tisztességről szóló szerepeket tanítottunk Nagyszalontán. Városi szavalóversenyre is felkészítettünk kb. 30 gyereket.

Zenetanítási munkánkat a Békéscsabai Bartók Béla Zeneiskola 2 tanára (furulya, hegedű, gitár) segítette, segíti. Kb. 50 gyerek zenél kezdő, kb. 15 fő haladó szinten. Említést érdemel még angol nyelvtanításunk. Iskolánk vendége volt 1 hétig az a 17 éves nagylány, akit angol szakosaink hozzásegítettek egy angol középfokú nyelvvizsgához. Ezen a területen is mutatkozik igény munkánkra ősztől.

Iskolánkban rendszeres a gyűjtés a gyerekek és a szülők körében (élelmiszer, könyv, ruha). Minden éves 1 hetes táborunkról küldök egy kis ízelítőt, amit Nagyszalontán tartunk, a Szent Ferenc Alapítvány különböző házaiból odaérkező gyerekek számára (kb. 100 fő).

Árvaházi tábor Nagyszalonta 2013.

június 25.

június 26. szerda

június 27.

csütörtök

június 28. péntek

június 29. szombat

június 30. vasárnap

július 1. hétfő

Szeverényiné Sebők Judit

táborvezető

Szeverényiné Sebők Judit táborvezető Szeverényiné Sebők Judit táborvezető Szeverényiné Sebők Judit táborvezető Szeverényiné Sebők Judit táborvezető Szeverényiné Sebők Judit táborvezető Szeverényiné Sebők Judit táborvezető
koordinálás, gitár, ének, fényképezés Sija Éva Sija Éva Sija Éva Sija Éva Sija Éva Sija Éva
Türk Margit Türk Margit Türk Margit Türk Margit Türk Margit Türk Margit Türk Margit
játék Petronya Katalin Szabó Julianna Galambosné Ivacska Hajnalka Domokos Balázs Domokos Balázs hazautazás
kézműveskedés zöldség/gyümölcs tanítása-kóstolása gyöngyfűzés, karkötő daltanítás zenetanítás zenetanítás  
mese Szabó Éva Labosné Demeter Ágnes Szlyuka Bettina Sándorné Adél Szeleczki Erzsébet  
Sija Éva Molnár Ildikó zsenília karkötő, körjáték daltanítás Szeleczki Erzsébet személyiségfejlesztő játékok  
verstanítás ceruzadísz zseníliából Kónyáné Nyíregyházi Pálma Gregor László személyiségfejlesztő játékok Keresztes József  
mesélés Balázs László rejtvények, játékok karate oktatás Keresztes József éjszakai csillagvizsgálat  
kézműveskedés előadás a kígyókról szemléltetéssel együtt Mészáros Ilona + 6 néptáncos tanítványunk Seres János éjszakai csillagvizsgálat gitározás  
daltanítás ping-pong hajtogatás papírból labdarúgás, meccsek vezetése   6 néptáncos tanítványunk  
  Bohus Anikó virágkészítés krepp papírból Bohus Anikó   néptánctanítás  
  zenetanítás néptáncos gyerekekkel tánctanítás zenetanítás   táborzárás  

 

Szeleczki Erzsébet, Kazinczy Ferenc Általános Iskola, Békéscsaba

Hogyan fogadtuk örökbe Szolokma gyermekeit?

Nyári tábor Erdélyben
A Szentendre és Vidéke hetilapban már leírtuk ottlétünk körülményeit. Ezúttal azt szeretnénk elmesélni, hogy mi indított arra, hogy Zilah és Kézdivásárhely mellé további települést érezzünk testvérinek, sőt kicsit még testvéribbnek. Hirtelen felindulásból történt a dolog: tevékenységünk végeztével úgy éreztük, hogy ,,megtaláltuk az igazit”. Annyi szeretetet kaptunk, olyan zavarbaejtően kedves volt a vendéglátás, olyan aranyosak, ragaszkodóak voltak a gyerekek, hogy csak ,,viszontlátás”-sal lehetett elköszönnünk! Csak utána kezdtünk gondolkodni, hogy részünkről mit jelent(sen) a búcsúszó. (Pontosabban, az iskolára, az oktatásra vonatkozik az adoptálás.)
Ami minket megfogott
Az említett szeretet mellett természetesen a Küküllő-menti szelid dombság, a csend, a nyugalom. Egy 3-400 fős színmagyar falucskában rendeztünk ,,felzárkóztató” tábort hárman: Hennyey Judit, Bakay Árpád és Török Turul. Nehezen elképzelhető szegénységben élnek az ottaniak, és sajnos pár éve nem került innen gyerek felső tagozatba! A jelenlegi osztatlan alsó tagozaton 20-22 gyerek van, de a negyedikesek jó része nem tud olvasni. (Az első-másodikosok pedig nem mind ismerték a saját életkorukat!) Ilyen környezetben töltöttünk egy hetet, és próbáltunk némi tudást, motivációt és örömet nyújtani. Utóbbi sikerült a legjobban. A pedagógiához kevés volt az idő, és a korrepetáláshoz pedig előkészítetlennek tűnt a programunk, illetve nagyon megleptek a körülmények.
Elképzelések a jövőről
Búcsúnk módjából következik, hogy tervezzük a visszatérést. Legkésőbb jövő nyáron, de talán előbb is ápolnánk a személyes kapcsolatot. 2006. nyarán egy jól előkészített nyári tábor lenne, felzárkóztatással, tehetséggondozással, tanárképzéssel. A sok szabadidőben kézművesség, testmozgás és (logikai) játékok lesznek. Itt kell megemlíteni, hogy a tanulók 10-15 percnyi ,,munka” után összecsuklanak, annyira szokatlan nekik a hosszabb figyelés, gondolkodás.
Rövidebb távon megígértük, hogy egy délutáni ,,segédtanítói” állást finanszírozunk egy tanéven át. Az ottani pedagógusbérek havi 20-25 ezer forintot jelentenek, és ezáltal a gyerekek délután is az iskolában tanulhatnak, játszhatnak — az utcán csellengés helyett. Hogy a foglalkozást vonzóbbá tegyük, uzsonnát is kapnak a tanulók. Igyekszünk oktatási segédnyagokkal is támogatni a mindenkori pedagógusokat. Kintlétünk alatt egy Szovjetúnió térképet (1954!) találtunk, a másik Romániáról szólhatott, de ez csak sejtés, annyira szakadozott volt. A bordásfalak a földön feküsznek, labda nem volt. A bútorok viszont tökéletesek, Hollandiából kapták egy éve. Otthagytunk száz mesekönyvet, ceruzát, filcet, ragasztót.
Utunk költségeihez előre hozzájárult Tihanyi Ildikó (Móricz Zs. Gimnázium ), Perneczky Zoltán és Jámbor László. Ezt a pénzt a gyerekek élelmezésére, könyvek, írószerek vásárlására, és részben benzinre fordítottuk. Reméljük, nem ígértünk a levegőbe, és szentendrei összefogásból sikerül összegyűjteni a vállalás hátterét, sőt talán meg is tudjuk toldani.
Böjte Csaba atya Szent Ferenc Alapítványa (,,dévai gyerekek”) Immár behálózza Erdély nagy részét, sőt Hunyadba, Moldvába is elér. Ezen szervezet Küküllő-menti részével állunk szoros kapcsolatban, és a segítségükkel igyekszünk munkálkodni, illetve készülni a jövőre.

Török Turul