Tanárok, önkéntesek és támogatók

Andicsné Székely Éva
Arató Lajos
Bajiné Takács Margit
Bakosné Kovács Krisztina
Balogh Péter
Bányai Csabáné
Bencze Éva
Barta Atilla Imréné
Bolgovics Andrásné Edit
Buzássy Béla
Buzássy Béláné
Czina Józsefné
Czipa Mihályné Szabó Mária
Csékiné Daróczi Ilona
Dancsó Géza
Daróczi Ilona
Dobos Lászlóné 
Farrné Kovács Mónika
Federics Lászlóné Ötvös Krisztina
Fejér Zoltán
Ferencziné Hajdu Mónika
Ferkó Zoltán
Ferkóné Pávai Éva
Földvári Márta
Földváriné Simon Ilona
Gajdács Tiborné
Galambosné Ivacska Hajnalka
Gáll Sándorné
Gombkötő Erzsébet
Gömöry Árpád – Bühl Hungária Kft.
Greskó Istvánné
Hájer Istvánné Zsuzsa
Hajnal József
Hamarné Hangrád Éva
Hegedűs Sándorné
Hegyesiné Lázár Edit
Horváth Zsófia Terézia
Horváth Zsuzsa
Hrabovszki Márta
Hutzler Vilmos
Jäger Éva
Juhász József
Kádár Eszter
Kaszás Mária
Kecskésné Herczeg Kata
Keresztes József
Kis Andrea
Kisné Kiss Katalin
Kiss Edit
Kissné Jánosi Judit
Kovács Ilona
Kovácsné Szatyin Ildikó
László Angelika
Lázár Enikő
Lenhardt Erika
Losonczi Léna
Lőrinczy Tünde
Makranczi Sándorné
Manyi Margit
Medovarszki Jusztina
Mészáros Ilona
Miletics Lászlóné 
Molnár Ildikó
Nagrand Edit
Nagy Éva
Nagy Jánosné Kantó Irén Katalin
Nagy Mariann
Obuchné Patonai Beáta
Oláh Jánosné
Ötvös-Varga Krisztina
Pallagi Györgyné
Petőné Papp Margit
Poszt Zsófia
Prekop János
Pusztainé Istenes Virág
Rácz Lászlóné 
Sándor Gézáné Tóth Adél
Sarlós Ágnes Gyöngyvér
Selmeczi Edit
Seresné Kovács Marianna
Sija Éva
Sipos Ferencné Ágnes
Szabó Edit
Szabóné Barabás Ágnes
Szabóné Márkus Szilvia
Szabóné Zsoldos Valéria
Szajkó Gáborné
Szalma Ferencné
Szalókiné Szilvia
Szász Andrea
Szatmáti Lajosné
Szeleczki Erzsébet
Szeverényiné Sebők Judit
Takácsné Csikós Anikó
Tanka Ilona
Tomka Márta
Tóth Balázs
Tóth Balázsné
Tóth Istvánné
Tóth Mária
Tóth Vilma
Tömöri Ilona
Törő Béláné
Törökné Szabó Éva
Türke Beáta
Turócziné Eszes Mária
Türk Margit
Ugrai Gábor
Venyigéné Vad Anikó
Vicsainé Kabók Ibolya
Vura Ferenc
Vura Hajnalka
Zombori Anita

Részletes életrajzok

László Angelika

Magyart, történelmet, hon- és népismeretet tanítok a békéscsabai Jankay Tibor Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolában. Három éve kezdtük el Békéscsabán szervezni a Jankay Missziót két kollegámmal, Prekop Jánossal és Ugrai Gáborral. Csapatunkban és vagyok a „közlegény”. A munkánk célja valójában az, hogy megismerjünk a
határon túli magyarjaink életét, és segítsük őket azzal, ami tőlünk telik.
Valójában tanítással és a magyar nyelv gyakorlásával tudunk leginkább segítséget adni, hiszen Tenkén, ahova járunk, erre van a legnagyobb szükség. Kézműves foglalkozásokkal, filmvetítésekkel és játékos tantárgyi feladatokkal szoktunk készülni. Természetesen sokat tanulunk a partiumi gyerekektől mi is.
Számomra nagy megtiszteltetés, hogy elfogadnak az ottani gyerekek, és minden alkalommal visszavárnak minket.

Prekop János

1954-ben születtem Békéscsabán. Felsőfokú tanulmányaimat Egerben kezdtem, majd Szegeden szereztem diplomát földrajz-rajz szakon, később a médiaszakot is elvégeztem.
Azóta a békéscsabai Jankay Általános Iskola tanára vagyok, illetve a helyi Tanítóképző Főiskola Művészeti tanszékének kerámia műhelyét vezettem vendégtanárként. Mindig szerettem rajzolni, festeni, de az önálló alkotói munkát csak a főiskolán tanult akadémikus ismeretek után vállaltam. Leginkább az imresszionisták vannak rám hatással, tetszik festői hitvallásuk.
Hosszú időn keresztül a kerámiakultúrát gyakoroltam, majd ezzel párhuzamosan a festészettel is foglalkoztam. Alkotásaimat döntő mértékben közös kiállításokon mutattam be kortárs művészekkel. Más népek megismerése segít a látásmód kialakításában.
32 országban jártam tanulmányúton. Fontosabbak: Albánia, Bahamák, Chile, Ciprus, E. A. Emirátusok, Egyesült Királyság, India, Jordánia, Kenya, Kuba, Marokkó, Moldávia, Omán, Tanzánia, Törökország, USA, Zanzibár.
Festményeimen a természet a központi téma, míg az agyag kifogyhatatlan témákat és formákat hordoz, így ez marad a szerelmem…

Ugrai Gábor

1972-ben születtem Békéscsabán, nagyon szeretem a városomat, ide köt minden. Itt végeztem az iskoláimat is (általános, gimnázium, tanítóképző), csak egy rövid ideig „szakadtam” el, amikor is Szegeden jártam a főiskola tanárképző szakára történelemből. Most abban az iskolában tanítok, ahova diákként magam is jártam, kollégám közül nem egy tanított is (Prekop János is). Jelenleg történelmet tanítok, osztályfőnök vagyok hatodikban és koordinálom a városi történelemtanárokat. Két éve megházasodtam, feleségem Zsófi is volt már velünk tanítani Tenkén. Nagyon örülök, hogy belekerültem a Vasárnapi Iskola csapatába, új barátokat talál itt az ember a határ mindkét oldalán; nagyon sokat tanulok én is a gyerekektől (Kisnyégerfalván például azt, hogy nem kell félni a tehéntől…).

Nagy Éva

Nagy Éva vagyok a Vasárnapi Iskola karcagi csoportjának „legrégebbi”tagja, a Gábor Áron Gimnázium, Egészségügyi Szakközépiskola és Kollégium matematika tanára. Korábban a püspökladányi Kálvin Téri Általános Iskolában és a Petritelepi Általános Iskolában tanítottam, valamint a Püspökladányi Ifjúsági Klub alapító elnöke voltam. A Debreceni Egyetemen szereztem matematika – ábrázoló geometria szakos, valamint ezzel egyidőben a Műszaki Főiskolán műszaki menedzser diplomát.
Hogyan kapcsolódtam be a Vasárnapi Iskola munkájába?
Wass Albert regényeinek olvasásakor volt egy rendszeresen visszatérő álomképem: Egy kis hegyi tisztáson gyerekek között ülök és mesélek.
Ezek után 2006 tavaszán a református egyház honlapján találtam egy felhívást, melyben magyarországi tanárokat kerestek, hogy hétvégenként erdélyi szórványtelepüléseken foglalkozásokat tartsanak. Sikerült felvennem a kapcsolatot a cikk írójával Benkei Ildikóval és már azon a nyáron a belényesújlaki táborban segítkeztem. Nagyon-nagy szeretetet kaptam a gyerekektől, a szülőktől és a tiszteletes úréktól is. Nem lehetett úgy eljönni, hogy ne legyen folytatása ennek a munkának.
Ősztől Karcagon kerestem lelkes kollégákat, akik szintén vállalják ezt az önkéntes munkát. 2007 januárjától Belényes és Várasfenes csillogó szemű gyerekei várják kíváncsian milyen újdonsággal érkezünk. A szombat délutáni 3 órás foglalkozásokon magyar történelemről, irodalomról tanulunk. Beszélgettünk a Csodaszarvas legendáról, Attiláról, a honfoglalásról, az államalapításról, Szent Istvánról, Szent Lászlóról és Könyves Kálmánról. Az ismereteket játékos formában, kooperatív módon dolgozzuk fel. A felsős gyerekek nagyon szívesen játsszák el a megismert történeteket, kedvelik a vetélkedőket, a kisebbek lelkesen színeznek. Természetesen mindig van idő egy kis kreatív foglalkozásra, éneklésre, játékra. Vasárnap délelőtt rögzítjük a szombaton hallottakat, és készítünk valami elvihető kis apróságot ( képet, húsvéti, karácsonyi képeslapot, adventi naptárat…). A foglalkozások után a gyerekekkel együtt az istentiszteleten veszünk részt.
Augusztusban a kisnyégerfalvi és a várasfenesi gyerekeknek a két református lelkész valamint a szülők segítségével jól sikerült nyári tábort szerveztünk.
Ősztől a Nagykun Református Általános Iskola tanárai Pusztaújlakon és Dernán folytatják, azt a munkát, amit eddig a Gimnázium tanáraival a Fekete-Körös völgyében végeztek. Amint az időm engedi, igyekszem ezeken a foglalkozásokon is részt venni.
Fantasztikus érzés, hogy mindenütt szeretettel, érdeklődve várnak bennünket a gyerekek. A számítógépezés, a televíziózás helyett az egymással való közösséget, munkát választják. Köszönöm nekik, a lelkészeknek, a szülőknek, hogy elfogadtak bennünket, számítanak a munkánkra.

Földváriné Simon Ilona

Földváriné Simon Ilona a karcagi református iskola, igazgató asszonya. Dolgozott tanítóként, tanárként. Középiskolai tanári végzettségét a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen szerezte, ahol pedagógiából, szociológiából és pszichológiából tett záróvizsgát. A Református Pedagógiai Intézetben 10. éve dolgozik szaktanácsadóként, tanügyigazgatási szakértőként. A neveléstudomány mentora. Publikál pedagógiai szaklapokban, folyóiratokban. Jelenleg a Debreceni Református Teológia végzős vallástanári szakos hallgatója.
Második éve vesz részt a Vasárnapi iskola programjában. Első évben Belényesen és Váras-fenesen, ettől a tanévtől Dernán és Pusztaújlakon szolgálja a gyerekeket, a gyerekek épülését. A foglalkozásokra nagyon lelkesen készül, szervezi az újabb tagokat.
Mobil: 06/30-627-86-12 E-mail: anna.ilona@freemail.hu

Takácsné Csikós Anikó

Takácsné Csikós Anikó tanítói diplomáját a Jászberényi Tanítóképző főiskolán szerezte, majd Nyíregyházán magyar nyelv- és irodalom szakos tanári oklevelet kapott. Műveltségterülete a drámapedagógia, amely nagyon alkalmas a személyiség sokoldalú fejlesztésére. A drámaórák mellett tantárgyait nagy szeretettel tanítja a Karcagi Nagykun Református Általános Iskolában, ahol 5. éve igazgató-helyettesi és minőségbiztosítási feladatokat is ellát. Osztályfőnöki munkája is példa értékű. Ebben a tanévben kapcsolódott be a Vasárnapi iskola programjába. Gyermek központú foglalkozásaiért nagyon hálásak a gyerekek.
Mobil: 06/30-556-57-23 E-mail: aniokok.@freemail.hu

Földvári Márta

Földvári Márta tanító- hitoktató szakos főiskolai hallgató. Műveltségterülete ember- és társadalomismeret, etika és könyvtár. Karcag város óvodáiban tartja a református hittan foglalkozásokat, melyeken nagyon sok óvodás vesz részt. Második éve kapcsolódott be az erdélyi gyerekek oktatásába. Első évben Belényesen és Váras-fenesen, ebben a tanévben Dernán és Pusztaújlakon várják a gyerekek. Az elmúlt év nyarán segített az erdélyi gyerekek nyári tábori programjának megvalósításában. A népművészeti témájú tábor Köröstárkányban volt, ahol kunsági motívumokat festettek az erdélyi gyerekekkel.
Mobil: 06/30-272-75-23 E-mail: f..marta@freemail.hu

Bakosné Kovács Krisztina

Bakosné Kovács Krisztina vagyok, a Vasárnapi Iskola debreceni csoportjának tagja. Óvodapedagógusként dolgozom a debreceni Tégláskerti Általános Iskola és Óvodában. Két gyermek édesanyja vagyok . Diplomámat a Debreceni Egyetem Hajdúböszörményi Wargha István Pedagógiai Főiskolai Karon szereztem. Kiemelten foglalkozom népi hagyományainkkal, kézművességgel.
Érdeklődöm a magyar történelem és a szerves műveltség iránt. Jelenleg is járok a Debreceni Egyetem és a Motolla Egyesület közösen szervezett szabadegyetemére.
A Vasárnapi Iskoláról először az interneten olvastam 2007 nyarán. Hosszas keresgélés után megtaláltam Benkei Ildikót. A segítségével történhetett meg velem az a csoda , hogy az októberben induló csoporttal már én is -és egy kedves kolléganőm, aki azóta is elválaszthatatlan párom – utaztam ki az erdélyi gyerekekhez. Azóta Magyarremete a második otthonom!
Többször kérdezték, meg tudom-e fogalmazni, hogy miért vállaltam ezt a feladatot ? Szóljon helyettem Wass Albert : “Számomra a magyarságom ezt jelenti: mint ember, vérség és lelki alkat szerint egy családhoz tartozom, s ezt a családot szeretem erényeivel és bűneivel együtt, s javáért munkálkodni életem értelme ezen a földön. “

Kovácsné Szatyin Ildikó

Kovácsné Szatyin Ildikó vagyok, Kaposvárott születtem 1958-ban. Ott végeztem az akkori Kaposvári Tanítóképző Főiskolán. Férjem révén 1980-ban kerültem Békéscsabára, ahol ma is élünk.
Alsó tagozatos gyerekeket tanítok, ezen kívül közoktatási szakértőként és szaktanácsadóként dolgozom. Mindig is nagy figyelemmel fordultam Románia magyar lakta területei felé, érdekelnek az ott élő emberek, szokások, az ottani régi és mai élet. Ha visszagondolok eddigi ténykedéseimre, eddig is segítő szándékkal fordultam az erre rászorulók felé. Munkahelyemen, az Erzsébethelyi Általános Iskolában hallottam először a Vasárnapi Iskola kezdeményezésről, ami rögtön megfogott. Ennek már több, mint másfél éve, azóta havi rendszerességgel látogatjuk Gyanta gyermekeit. Úgy érzem, számítanak ránk, és segítségünket szívesen fogadják az ott élők. Férjemet is sikerült “megfertőzni”, így Ő is csatlakozott lelkes, pedagógusokból álló csapatunkhoz. Bár Gyanta régen szebb napokat látott kis falu, úgy látom, van jövője, hiszen a festői Fekete-Körös partján fekszik. Egyre többen fedezik fel, vesznek itt ingatlant.
Lelkesedésem nem lankad, bízom benne, hogy még sokáig lesznek kisgyerekek a faluban, akik várnak bennünket, “magyarokat”.

Szeleczki Erzsébet

Az általános iskolát Tótkomlóson, a középiskolát Békéscsabán, a főiskolát pedig Szegeden végeztem (szlovák, orosz, angol, biológia, mentálhigiéne szakon).
1980 óta élek Békéscsabán. A 2. sz. Általános Iskola tanára, illetve négy éve a vezetője vagyok. Kevés szabadidőmben olvasok, túrázom, síelek és a békéscsabai Bartók Béla Vegyeskarban énekelek.
Iskolánk emelt szintű testnevelést és néptáncot oktató alapfokú intézmény 523 tanulóval.
A Vasárnapi Iskola gondolata nagyon megtetszett, elsők között csatlakoztunk a nemes kezdeményezéshez. Több romániai magyar faluban dolgoztunk már (Belényesújlak, Kisnyégerfalva, Tenke), de igazi feladatomnak azt a munkát látom, amit a nagyszalontai árvaházban végzünk.
A Vasárnapi Iskolában dolgozó kollégáim száma egyre gyarapodik. Saját iskolánkban is kihasználjuk a kínálkozó nevelési lehetőséget, rendszeresen gyűjtünk könyveket, ruhákat, cipőket, játékokat a Vasárnapi Iskola tanulói számára.
Őszintén örülök, hogy tagja lehetek egy olyan kitűnő emberekből álló csapatnak, akik fontosnak tartják, hogy önzetlenül segítsenek.
Miközben adunk, mély emberi érzésekkel telt élményekben van részünk, tehát rengeteget kapunk is.

Buzássy Béla

22_clip_image0031959-ben születtem Békéscsabán. Két diplomám van: egy általános iskolai mate­ma­ti­ka-fizika szakos és egy középiskolai számítástechnika szakos. 1984 óta tanítok Békéscsabán – je­len­legi nevén – az Erzsébethelyi Általános Iskolában.
Számomra mindig fontos volt a magyarságom és az egész magyar nemzet sorsa. Úgy vélem, az ember csak akkor élhet teljes életet, ha körbe veszi őt egy hármas védőburok. Ennek legbelső rétegét a közvetlen család alkotja, a középsőt a rokonok és a barátok laza gyűrűje, végül a legkülsőt a nemzet. A három közül bármelyik hiánya vagy sérülése az életminőség jelen­tős romlásához vezet. Azt hiszem, mindenki tud csonka családban élő vagy elmagá­nyo­sodott emberekről, akik­nek élete mindezt bizonyítja. A nemzet sérüléséből származó tragé­di­ákról pedig – sajnos – a történe­lem tud mesélni.
Éppen ezért éltem meg na­gyon nehezen a 2004. dec. 5-én megtartott népszavazás eredményét. Értetlenül álltam a tény előtt, hogy ilyen kevés emberben él az összetartozás, a szolidaritás érzése, hogy ilyen sokan helyezik előtérbe vélt rövid távú anyagi érdekeiket, amelyekről azóta már kiderült, hogy nem is léteztek, hogy mind hazugság volt.
A népszavazás után feltétlenül cselekvő részese szerettem volna lenni az összetartozás erősítésének. Ameddig anyagi lehetőségeink megengedték, feleségemmel együtt részt vettünk a Keresztapa programban, amelyben két csángó gyerek magyar nyelven való tanulását támogattuk. 2006 óta pedig – amikor először hallottam a Vasárnapi Iskoláról – örömmel és jó érzéssel járok a határon túli magyar településekre – először Belényes környékére, majd Gyantára – erősíteni az ottani fiatalok magyarságtudatát.
Nagyon remélem, hogy az együvé tartozás érzése mind több ember lelkében ver gyökeret, és az összetartozás erősödése előbb-utóbb meghozza gyümölcsét a határon innen és a határon túl is.

Szeverényiné Sebők Judit

Angolt és médiaismeretet tanítok a békéscsabai 2. sz. Általános Iskolában. Amikor kisiskolásként először átléptem az iskola küszöbét, eldőlt a szívemben, hogy én is azt akarom majd csinálni, amit szeretett tanítóim. Boldog vagyok, mert szeretem a munkámat.
1960-ban születtem Budapesten, ahol egy ötgyermekes családban nőttem fel. 1980-ban költöztem Békéscsabára, ahol férjemmel négy gyermeket nevelünk. Egész életemben nagycsaládosként, majd 1985-től elkötelezett keresztyénként élt hétköznapjaim szociálisan érzékennyé tettek, és szívesen vállalok részt bármilyen karitatív jellegű szolgálatban.
„Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták.” Máté evangéliuma 7,12
„Minden tekintetben megmutattam nektek, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni, megemlékezve az Úr Jézus szavairól. Mert ő mondta: Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” Apostolok cselekedetei 20,35
Mobil: 20-438-4663 E-mail: szevjudit@gmail.com

Mészáros Ilona

Békéscsabán a 2. sz. Általános Iskolában tanítok német nyelvet és történelmet. Kolléganőmmel Galambosné Ivacska Hajnalkával két éve veszünk részt a Vasárnapi Iskola munkájában Tenkén. Munkánk célja, hogy a határon túli gyerekek megismerjék népdalainkat, történelmünk nagy alakjait.
Tanítással, a magyar nyelv gyakorlásával tudunk leginkább segítséget adni. Mint osztályfőnök örülök annak, hogy osztályomból tanítványaim is bekapcsolódtak ebbe a munkába. Szívesen utaznak velünk Tenkére.
Mondákkal, versekkel, tánccal, dallal, ünnepi szokások felelevenítésével kedveskedtek a tenkei gyerekeknek. Várják a lehetőséget, hogy mikor mehetünk újra. Szívesen megyünk.
Jó kapcsolat alakult ki az ottani gyerekekkel és minden alkalommal visszavárnak minket.

Galambosné Ivacska Hajnalka

A 2. sz. Általános Iskolában 27. éve tanítok.
Szombathelyen végeztem népművelő – ének-zene szakon. Mészáros Ilona kolléganőmmel két éve veszünk részt a Vasárnapi Iskola munkájában Tenkén. Célunk, hogy a határon túli gyerekek megismerjék népzenénk, népdalaink kincseit, történelmünk nagy alakjait.
Nagyon jó kapcsolat alakult ki a lelkész házaspárral, és a gyerekekkel. Szívesen megyünk máskor is.
Minden alkalommal bevontunk tanulókat ebbe a munkába, akik tánccal, dallal, versekkel kedveskedtek a tenkei gyerekeknek, s ők is nagyon várják a lehetőséget, hogy mikor mehetünk újra.

Pallagi Györgyné Medovarszki Lenke

Pallagi Györgyné Medovarszki Lenke vagyok. Békéscsabán születtem, itt jártam a általános iskolába és gimnáziumba is. A szegedi JGYTF-án szereztem diplomát magyar-orosz szakon. Szabadkígyóson kezdtem tanítani, majd 17 évet töltöttem a Belvárosi Ált. Isk. és Gimnáziumban. 2004 óta tanítok a 2. Sz. Általános Iskolában magyart, illetve drámát.
Nagyon szívesen dolgozom a Vasárnapi Iskolában. A „tananyagot” igyekszünk kollégáimmal úgy összeállítani, hogy a magyarságérzést erősítsük a szalontai gyerekekben. Játszva tanulni!- ez lehetne a mottónk.
Természetesen mindig összekötjük a tanulást kézműves foglalkozásokkal is. Szeretek visszajárni a gyerekek közé. Minden egyes búcsúzkodásban benne van egy új viszontlátás ígérete.

Reklámok