Magyarremete

Magyarremete, 1910-ig Remete (románul Remetea): község a mai Romániában, Bihar megyében. Bihar megyében, Belényestől 7 km-re északra, a Belényesi medencében, a meziádi patak mellett fekvő település.

A Bihar-hegység egyik legszebb völgyében fekvő kisközség a trianoni békeszerződésig Bihar vármegye Belényesi járásához tartozott. Régen a püspökségi nemesek birtoka volt. 1520-ban nevét a vámszedőhely-ek között tartották nyilván. 1562-ben a Cséffy és Vizessy család kapott itt egy birtokrészre királyi adományt. Az 1600-as években Vajda Miklós és Vajda Zsigmond voltak a település földesurai, később pedig a görögkatolikus püspökségé lett.

A falu ősi román kori templomának falaiból egyes máig meglévő részei már az Árpád-kor végén álltak. Remete falu magyarsága a XVI. század második felében tért át a protenstáns hitre, ekkor meszelték le a templom freskóit, közülük a Szent István-t, Szent Lászlót és Szent Imrét ábrázolókat, melyek azonban mára már feltárásra kerültek, s újra láthatók.

1992-ben társközségeivel együtt 3392 lakosából 2788 román, 542 magyar és 61 roma volt. 2002-ben 3143 lakosból 2530 (80,49%) román, 524 (16,67%) magyar, 86 (2,73%) roma.

A falu református temploma a 13. században, román stílusban épült, a 14. században átépítették, és egy csúcsíves szentélyt kapott, melynek falára több freskó került. A 19. században a templomot többször is renoválták, eközben a freskók eltűntek, és csak 1927-ben találták meg őket ismét, de a felképeket újból eltűntették. A freskókon többek között Szent László, Szent István és Szent Imre látható, töredékekben Mihály arkangyal, több apostol, valamint Jézus ostorozása. A falképek rekonstruálása és restaurálása jelenleg is folyik. Az Árpád-kori templom a tágabb régió egyik legjelentősebb műemléke. A faluban egy 1642-ből származó, felújított vizimalom működik. Természeri értékei Meziádi cseppkőbarlang – Remetétől 9 km-re keletre,valamint egy 400 évesnél idősebb tölgy.

Belényesújlak a Béli-hegység alatt, a Fekete-Körös mellett, Belényes-től nyugatra fekvő település. Belényesújlak még valamikor a XIII. század első felében keletkezhetett. A település a török hódoltság után 1780-ig a római, később pedig a görög katolikus püspökség birtoka volt. A Trianoni békeszerződés előtt Belényesújlak Bihar vármegye belényesi járásához tartozott.

Nevezetességek :Görög katolikus temploma – 1820-ban épült. Református temploma – Ősi épület, melyet az idők folyamán átalakítottak, azonban a hajdani templomhajó két nyugati része még felismerhető.

A munkacsoport tagjai:

Hájer Istvánné Zsuzsa, Bakos Kriszti

Beszámolók:

Kedves Ildi !

Vasárnap késő este érkeztünk haza Magyarremetéről . Élményekben gazdag, igen mozgalmas hét áll mögöttünk. Újra bizonyosságot kaptunk, hogy mennyi mindent el lehet érni, meg lehet valósítani hittel, szeretettel és egy kis elszántsággal ! A Tiszteletes Úr és felesége Mónika maximálisan segítségünkre voltak, de ezt tudom elmondani az ottani szülőkről is . Tiszteletet és köszönetet kaptunk munkánkért cserébe ! Egyenlőre még fel kell dolgoznom az átélt élményeket ! Hihetetlen mennyi szeretetet kaptunk a remetei gyerekektől, emberektől!
Küldök majd egy részletes élménybeszámolót és a megvalósított tábori programot is. Türelmedet kérem !

Sok puszit küldök Debrecenből : Kriszti

Kedves Ildi!

Voltunk kint Magyarremetén ( Zsuzsa és én ) június 7-én és 8-án. Trianon előzményét, következményét ismertettük meg a gyerekekkel. Olvastunk történelmi szemelvényt, képeskönyvet nézegettünk: a korabeli kiadványok, újságok, képeslapok, plakátok fotóit. Térképet készítettünk ( A Magyar Szent Korona Országai térképbe behelyeztük a ” csonka- Magyarországot “), megneveztük és beírtuk az elcsatolt területeket, megkerestük Magyarremetét, Debrecent… Költőinktől , íróinktól olvastunk ill. hallgattunk Trianonnal kapcsolatos verseket, irodalmi műveket( leírtuk nevüket ) . Késő délután pihenésképpen elsétáltunk a remetei malomhoz , majd egy tisztáson fociztunk és ” Adj király katonát ! ” játszottunk ( a fiúk győztek, pedig mi felnőttek is a lányok csapatát erősítettük ! ). Vasárnap délelőtt rongybabát készítettünk fehér és kékfestő anyagból, amit a gyerekek haza is vehettek. A “menetrendünk” szerint ez volt az utolsó Vasárnapi Iskola az idei tanévben.
Mi most megemlítettük a Tiszteleteséknek a nyári tábort és ők ezt az ötletet örömmel fogadták. Egyelőre még nincs pontos időpont kijelölve, ezt még egyeztetnünk kell. Mi már Zsuzsával tervezgetjük a programot. Kérték, hogy kézműves tevékenységeket is tartsunk, mert azt minden alkalommal nagyon szerették a gyerekek, és ott, az iskolában nincs rá lehetőségük . Természetesen mi is így gondoltuk, hogy minden napra legyen egy- két ilyen jellegű tevékenység is. Ha összeállt a fejünkben a konkrét tervezet, akkor elküldöm Neked is!
Az alapítvány miként tudna bennünket anyagilag támogatni ebben az ügyben? Mit kell tenni, hogy kapjunk a tábor megtartására pénzt? Írjuk le a programokat napra lebontva, hogy milyen eszközt, alapanyagot igényel és a körülbelüli árát? (Amolyan kalkulációt? ) Pl.: gyöngyfűzéshez mennyi gyöngyöt kellene vennünk?
Írd már meg légy szíves, hogy hogyan kaphatnánk pénzt erre?
Előre is köszönöm a segítségedet !

Puszi: Kriszti

Kedves Ildikó !

Eljött az új tanév első foglalkozása, amit már olyan nagyon vártunk Zsuzsával !

Az évnyitó foglalkozásunkat élménybeszámolókkal kezdtük. Minden gyermeket meghallgattunk, hogyan és hol töltötték a nyarat, amióta (a nyári táborunk ) nem találkoztunk. Ez próbára tette az önuralmukat, beszéd fegyelmüket, hiszen türelmesen végig kellett hallgatniuk egymást.
Mivel szombaton kellemetlen , szomorú időnk volt így a szabadban csak egy rövidebb játékra volt lehetőségünk.
Szeptember 30. a népmese napja , ami Benedek Elek születésének évfordulója , így ez adta a a foglalkozásunk aktuális témáját.
Megismerkedtünk Benedek Elek életével, munkásságával. A fontosabb adatokat leírták a füzetükbe. Beszélgettünk arról, hogy miért volt fontos a népmesék összegyűjtése, leírása.
Az általuk ismert, felsorolt népmesék címét leírtuk. Néhányat közösen eljátszottunk ill. elmesélték a gyerekek.
Magnóról meghallgattuk: A só című – Benedek Elek gyűjtötte – mesét. Majd eldramatizáltuk azt.
Végül összegyűjtöttük a népmesék jellemzőit ,megbeszéltük, füzeteikbe leírták .( Szereplőket, mágikus szereplőket és számokat, bevezető és befejező formulákat , hősök tulajdonságait, hogy a jó mindig győzedelmeskedik , stb. …)

Szombaton este az általunk még itthon Debrecenben készített őszi dekorációval díszítettük a megújúlt imatermünket, amiben a nagyobb lányok szívesen és aktívan bekapcsolódtak , segítettek.

Vasárnap reggel folytattuk a megkezdett témánkat. Benedek Elek népmeséiből olvastak a gyerekek. (Nagyon örülünk annak, hogy most már nincs olyan gyermekünk, aki ne akarna olvasni !)
Megemlítettünk még néhány híres népmese gyűjtőt és leírtuk a nevüket.
Mese illusztrációt készítettek a gyerekek valamelyik elhangzott meséről. Az elmélyült, tartalmas munka eredményeként nagyon szép, színes rajzok születtek. Igen hamar elrepült az idő !
Így együtt siettünk a 11 órakor kezdődő istentiszteletre.

Szeretettel ölel : Kriszti

Kedves Ildikém!

Szombaton , kora délután érkeztünk meg Remetére Zsuzsa és én. A férjem vitt ki bennünket, mert Debrecenből csak mi ketten mentünk Vasárnapi Iskolát tartani . Kellemes őszi napsütéssel köszöntött minket Magyarremete !
Jól esett belépnünk a megszépült, barátságos imatermünkbe !
Néhány felsős gyerek osztálykiránduláson volt , ám a kisebbek így is “hiánytalanul megjelentek” a Vasárnapi Iskolánkban.
Foglalkozásunk témája : Benedek Elek – Rege a Csodaszarvasról .
Közösen elolvastuk az eredetmondánkat, majd kiírtuk a benne szereplők neveit. Lerajzoltuk a “családfájukat”.
A regéből jelzőket kellett kigyűjteniük, majd a helyesírást megbeszélve füzetükbe leírniuk.
Nagyon örültünk annak, hogy a gyerekek fegyelmezetten és igen aktívan végig együtt dolgoztak velünk!
A komoly kitartást igénylő munka után kimentünk egy közös játékra a szabadba.A mozgásos játék után visszamentünk a terembe. Origami képet készítettek – természetesen Zsuzsa néni és az én segítségemet igényelték – színes papírból. Meghajtogattuk a gyümölcstálat és bele az őszi gyümölcsöket : szilvát, körtét, diót és almát , majd mindezt felragasztottuk egy színes kartonra.
Fegyelmezetten, elmélyülten folyt a munka és amikor elkészültek vele , akkor ezt haza is vihették a gyerekek .
Közös énekléssel zártuk a szombati foglalkozásunkat.( Érik a szőlő…, A kállói szőlőben…, Hull a szilva…stb.)
Vasárnap délelőtt meghívott bennünket a Szegedről érkezett néptáncpedagógus a gyerekek próbájára. Nagy élmény volt , hogy részesei lehettünk a közös táncnak, éneklésnek. Mi – utazó pedagógusok is – tanultunk új, még nem ismert népi játékokat egyszerűbb tánclépéseket.

Egy élményekben gazdag hétvégét töltöttünk kinn Magyarremetén.

Puszil Kriszti , Debrecenből.

Ildikém !

Vasárnap este , későn értünk haza Remetéről. Elég izgalmas volt az utunk , mert az autónk “makacskodott” egy kicsit.
De, minden jó, ha jó a vége…rendben megérkeztünk !

Szombaton újra csak ketten Zsuzsával – és férjem, mint sofőr- indultunk Debrecenből a Partiumba.
A gyerekek már vártak bennünket.
Mivel néhányan hiányoztak az előző Vasárnapi Iskolából- osztályukkal kiránduláson voltak – úgy gondoltuk, hogy ismétléssel kezdjük a foglalkozásunkat. Ezért meghallgattuk a Csodaszarvas történetét magnóról . A következő népmonda : Benedek Elek – Az Isten kardja volt, amit már a gyerekek olvastak el közösen. Megbeszéltük a cselekményt, kiírtuk a szereplőket és elkészítettük a “családfájukat”. Mivel elég jól haladtunk belekezdtünk még a Benedek Elek – A Hadak útja című népmondába is , de ezt már nem vettük végig, mert elfáradtak az olvasás és az írás tudományába. Megismerkedtek a  a sámándob hangjával és szintén a magnó segítségével meghallgattunk néhány sámánéneket is. A szünetben kimentünk a szabadba egy közös labdajátékra. A foglalkozás második felében azt a feladatot kapták, hogy rajzolják le valamelyik népmondából azt a jelenetet, vagy hőst, amelyik nekik a legjobban tetszett. Az illusztrációkon megjelentek a hősök –  Nimród , Hunor és Magyar testvérpár, Atilla király, Torda a táltos, Csaba királyfi – , és a gyerekek lerajzolták a lovasokat, nyíllal a kezükben , megjelent az Isten kardja, a “hosszú, ragyogó fehér szalag “, vagyis a Tejútrendszer is …
Az elkészült szebbnél-szebb alkotásokból kiállítást rendeztünk. Ezek a gyermekrajzok most is az imaterem falát díszítik .
Másnap csuhéból babát készítettünk. A gyerekeknek nagyon tetszett ez a kézművestevékenység ( mint eddig mindegyik!).
Igyekeztünk mindenkinek , aki kérte segítséget nyújtani, de az ügyesebb, nagyobb gyerekek is segítettek kisebb társaiknak. A munkát az élő gitárzene tette még kellemesebbé !
Örömmel vitték haza az elkészült babákat.
A foglalkozáson kiderült, hogy egy szülinapos kisfiú is van közöttünk. Gyertyát gyújtottunk ,  dallal és gitár muzsikával köszöntöttük és még egy kis ajándékkal is meg tudtuk lepni . A rögtönzött ünneplés után indultak haza a gyerekek.

Sok puszi: Kriszti

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s