Pusztaújlak

Pusztaújlak a Nagyvárad- Kolozsvár útvonalon Nagyváradtól 25 km-re található település. A Telegdiek birtoka volt, első írásos emlék az 1440-es évekből származik. Egyetlen, amúgy református templomát 1791 tavaszán kezdték el építeni, 1792 decemberére befejezték a munkát. Hitét, identitását felvállaló és azt megőrző közösség. 1774-ben pestisjárvány pusztított a vidéken, amely épp nagypénteken szűnt meg. Azóta minden nagypénteken hálaadó istentisztelettel emlékeznek Isten szabadítására.
Bár a 90-es években a pusztaújlaki ifjabb nemzedéket is megkísértette az elvándorlás, mégsem öltött akkora méreteket, mint Dernán és környékén, részben köszönhetően kiváló elhelyezkedésének is, félúton van Várad és Élesd között.
1989-ig színmagyar település volt, a változások után egyre több román nemzetiségű atyafi talált otthonra. Figyelemre méltó viszont, hogy amíg az I-IV összevont elemi iskola magyar tagozatán 15 gyermek tanul, addig a román tagozat 8 gyermeket számlál. Az óvodában is nagyobb a magyar ajkú gyermekek száma. Mindez reménységgel tölthet el bennünket afelől, hogy e nagy múltú települést továbbra is magyar faluként tartják majd számon.

A munkacsoport tagjai:

„Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is. De akik az Úrban bíznak erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!”

Ézsaiás próféta könyvéből vett igeversekkel köszöntöm és mutatom be a Karcagi Nagykun Református Általános Iskola pedagógusait, akik részt vesznek a Vasárnapi Iskola munkájában.

Földváriné Simon Ilona a karcagi református iskola, igazgató asszonya. Dolgozott tanítóként, tanárként. Középiskolai tanári végzettségét a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen szerezte, ahol pedagógiából, szociológiából és pszichológiából tett záróvizsgát. A Református Pedagógiai Intézetben 10. éve dolgozik szaktanácsadóként, tanügyigazgatási szakértőként. A neveléstudomány mentora. Publikál pedagógiai szaklapokban, folyóiratokban. Jelenleg a Debreceni Református Teológia végzős vallástanári szakos hallgatója.
Második éve vesz részt a Vasárnapi iskola programjában. Első évben Belényesen és Váras-fenesen, ettől a tanévtől Dernán és Pusztaújlakon szolgálja a gyerekeket, a gyerekek épülését. A foglalkozásokra nagyon lelkesen készül, szervezi az újabb tagokat.
Mobil: 06/30-627-86-12                     E-mail: anna.ilona@freemail.hu

Takácsné Csikós Anikó tanítói diplomáját a Jászberényi Tanítóképző főiskolán szerezte, majd Nyíregyházán magyar nyelv- és irodalom szakos tanári oklevelet kapott. Műveltségterülete a drámapedagógia, amely nagyon alkalmas a személyiség sokoldalú fejlesztésére. A drámaórák mellett tantárgyait nagy szeretettel tanítja a Karcagi Nagykun Református Általános Iskolában, ahol 5. éve igazgató-helyettesi és minőségbiztosítási feladatokat is ellát. Osztályfőnöki munkája is példa értékű. Ebben a tanévben kapcsolódott be a Vasárnapi iskola programjába. Gyermek központú foglalkozásaiért nagyon hálásak a gyerekek.
Mobil: 06/30-556-57-23                     E-mail: aniokok.@freemail.hu

Földvári Márta tanító- hitoktató szakos főiskolai hallgató. Műveltségterülete ember- és társadalomismeret, etika és könyvtár. Karcag város óvodáiban tartja a református hittan foglalkozásokat, melyeken nagyon sok óvodás vesz részt. Második éve kapcsolódott be az erdélyi gyerekek oktatásába. Első évben Belényesen és Váras-fenesen, ebben a tanévben Dernán és Pusztaújlakon várják a gyerekek. Az elmúlt év nyarán segített az erdélyi gyerekek nyári tábori programjának megvalósításában. A népművészeti témájú tábor Köröstárkányban volt, ahol kunsági motívumokat festettek az erdélyi gyerekekkel.
Mobil: 06/30-272-75-23                     E-mail: f..marta@freemail.hu

A kis csoport komplex foglalkozásai felölelik a hon- és népismeret, a történelem, irodalom és földrajzi alapismeretek gazdag tárházának átadását, a modern pedagógiai módszerek (differenciálás, kooperatív technikák) alkalmazásával.

A gyermekek hívogatásában, a szervező munkában nagy segítséget nyújt Pusztaújlakon Nagytiszteletű Papp József református lelkipásztor és Nagytiszteletű asszony, Anna. Dernán ugyanezt a munkát végzi Kolozsvári Éva presbiter, aki hívogatja, és vendégül látja a foglalkozásokra érkező dernai gyerekeket. Tudni kell, hogy Dernán nincs magyar iskola ezért az ott végzett munka különösen is hasznos közös gyökereink megmaradása céljából. Nagytiszteletű Úrnak, Nagytiszteletű Asszonynak és Évikének megköszönjük a szervező munkát, és azt a nagy szeretetet, amellyel várnak és fogadnak bennünket.
A csoport hamarosan megkezdi oktató munkáját Mezőtelegden, így három településen végzik küldetésüket, hiszen munkájukat annak tekintik.

„Magyarnak lenni, magyarnak maradni” címmel igazgató asszony a csoport munkájáról rövid cikket jelentetett meg.
Végezetül ebből a cikkből szeretnék idézni, amely egyben a kis csoport ars poetikája is.

„A feladatunk tehát nagy. Azt gondolom, hogy küldetésünk közösségteremtő, embert-formáló munkájáról, annak hatásáról, a csillogó gyermekszemekről, és a szeretetteljes fogadtatásról, légkörről még sokat lehetne írni.
Ha röviden fogalmaznám meg munkánk lényegét, azt mondanám: nem más, mint őrizni a közös gyökereket.
Ebben a munkában Wass Albert verse ad nekünk útmutatást, tanácsot és eligazítást arra nézve, hogy hogyan maradhatnak meg gyökereink.

„Élünk ma is ahogy lehet,
s magyar szívünk szeretetével
Isten-hitünk szent erejével
Őrizzük ezt a gyökeret!”

Gyökereinket tehát – legyen szó hitbeli reformátori gyökereinkről, vagy a Kárpát-medencéhez kötő nemzeti-kulturális gyökereinkről- csak cselekvő módon, céltudatos határozottsággal őrizhetjük meg.”

Ebben és ezért munkálkodunk szeretettel, hitünk és lelkiismeretünk szerint.

Beszámolók:

Kedves Ildikó!

Küldöm a bábdarab címét és a cselekményt.
Előadják a Palánta Gyermek-és Ifjúsági Misszió szolnoki bábcsoportjának tagjai.
Március 29-én indulunk Erdélybe két autóval, Emil is jön Debrecenből.
Erdélyben több helyre megyünk. Papp József és Szabó László tiszteletes urak szervezik a gyerekeket és az érdeklődő szülőket.
Minden résztvevő kap ajándékot: Vidám, Családi Foglalkoztató Füzetet, ill. a bábdarabot Cd-n.
Kb. 160 főre számítunk.
Üdvözlettel: Ilike

A bábdarab címe: „Vörös Valér és a tojások”

Cselekmény:

Kati és Pisti elutaznak a Nagymamához húsvétra. A gyerekek nagyon készülnek a tojásfestésre. A Nagymama udvarában él Piri tyúk és Burkus kutya. Örülnek a kisgazdáik érkezésének, tudják, hogy itt a tojásfestés ideje, Piri tyúknak sok most a dolga. Megbeszélik, hogy Burkus kutyus majd vigyáz Pirire és a tojásaira, ám elnyomja az álom, és eközben Vörös Valér, a róka elrabolja a tojásokat, majd Piri tyúkot. Burkus azonban a segítségére siet, és kimenekíti a róka karmaiból tojásokkal együtt. Nagymama elmeséli az unokáknak a feltámadás ünnepének üzenetét: azt, hogy kétezer évvel ezelőtt Jézus Krisztus Isten Fia szerte járt itt a földön, tanította az embereket Isten dolgairól, gyógyított, megszabadította őket betegségeiktől, fájdalmaiktól, megkötözöttségeiktől. Csak jót tett az emberekkel. De mivel Izrael vezetői nem fogadták el Isten beszédét, elfogták és halálra adták Jézus Krisztust. Két lator között keresztre feszítették a Golgota hegyén. Az Úr Jézus a kereszten hordozta a mi bűneinkért a büntetést, hogy nekünk ne keljen a bűneinkért meghalnunk, hanem élhessünk örökké! Csak el kell fogadnunk a megváltást., Ugyanúgy jött el értünk és mentett meg minket Jézus a haláltól, mint Burkus kutya a tyúkocskát a rókától. Jézus Krisztus ma is él! És mivel Ő él, mert feltámadt, ma is lehet vele beszélni. Mi is beszélhetünk vele!

„Magyarnak lenni- magyarnak maradni!”
Vasárnapi iskola – Erdély

„Az ágak megcsonkítására feleljünk
a gyökereink megerősítésével!”
Ábrám Tibor

„Míg Isten a mi menedékünk,
És hűség minden fegyverzetünk,
Addig félnünk nem szabad:
Mert a gyökér az megmarad!”

„Élünk ma is, ahogy lehet,
s magyar szívünk szeretetével
Isten-hitünk szent erejével
őrizzük ezt a gyökeret!”
/Vass Albert/

Karcag, 2008. szeptember

Összeállította a résztvevők közreműködésével:

Földváriné Simon Ilona

Vasárnapi iskola mozgalom résztvevői a Karcagi Nagykun Református Általános Iskolából:

  • Takácsné Csikós Anikó tanító, magyar nyelv és irodalom szakos
  • Soósné Balajti Gabriella tanító, népművelő
  • Benéné Kecskeméti Anna óvónő, néptánc oktató
  • Szentesi Katalin tanító, angol
  • Madarász Zsuzsanna tanító, kántor, ének-zene
  • Ferenczi Péterné tanító, ének-zene
  • Földvári Márta tanító, hitoktató, technika
  • Földváriné Simon Ilona tanító, könyvtáros tanár, vallástanár

Benéné Anikó beszámolója első útjáról

Kedves Ildikó!

Már második alkalommal voltam a vasárnapi iskola Erdélyi útján. Szeretnék néhány gondolatot leírni neked mint új ember ezen a területen.
Első alkalommal október 11-én négy helyen (Biharpüspöki, Köröskisjenő, Mezőtelki, Pusztaújlak) mutatkoztunk be: Mind a négy helyen nagy szeretettel és örömmel fogadtak bennünket. Pusztaújlakon a gyerekeknek Sóósné Gabi a honfoglalásról beszélt.
Kézműves foglalkozáson pillangós karkötőket készítettünk, melyre minden gyermek ráírta a nevét, és örömmel viselte a kezén.
Papírból készült befőttes üvegekbe télire befőttet tettünk el: dugóval nyomkodták a színes tempera befőtteket a gyerekek az „üvegre”. A végén kiállítást rendeztünk: stelázsi papírra helyeztük a finomabbnál finomabb befőtteket.
Közben a néptánc elemeivel ismerkedtek meg a gyerekek, mindannyian körbeálltak, és az egyenletes lüktetést, az egyöntetű szép mozgást, a népzenei elemeket igyekszem a gyerekekkel megismertetni és megszerettetni.
Nagy József lelkész és családja megvendégelt bennünket, amit nagyon köszönünk.

November 8-án mentünk második alkalommal.
Biharpüspöki volt az első állomásunk ahol 39 gyermek várt nagy örömmel.

Feszültségoldásként és ismerkedésként népzenére táncházat vezettem. Kellemesen elfáradva leültünk és Takácsné Anikó történelmi áttekintését hallgattuk.
Kézműves foglalkozás keretében többféle tevékenységet kínáltunk fel. Csomagoló papíron őszi fákat készítettek a gyerekek. Minta segítségével rajzolták a fákat, amelyekre előre kinyomott faleveleket ragasztottak, a faleveleket kiszínezték. Papírból készült befőttes üvegekre befőttet nyomtak dugóval a gyerekek. Papírból pillangós karkötőket készítettünk.
Nagyon jó, hogy négyen voltunk, mert így tudtuk a többféle tevékenységet irányítani.
Földváriné Ilike, a lánya, Márti, Takácsné Anikó és én.
Ebéd után, amit köszönünk, tovább utaztunk Pusztaújlakra, ahol már szintén vártak a gyerekek.
Számukra nem voltunk ismeretlenek, mert október11-én már találkoztunk.
Bemelegítésként itt is táncházat szerveztem, megismertettem a magyar csárdást, és kétlépéses csárdást is táncoltunk. Ezután következett Takácsné Anikó történelmi ismeretterjesztése.
Kézműves foglalkozás keretében csodálatos őszi fák készültek sokféle technikával.
Mindannyian kellemesen elfáradtunk, de ilyen szeretetben és ilyen kedves emberek közt öröm dolgozni. Szeretnék útjainkról képeket küldeni, remélem sikerül. Úgy gondoltam a Szentendrei nagyon kedves találkozás után két hónappal én még mindig szeretettel és tisztelettel gondolok Rád .

Baráti üdvözlettel Karcagról,
Benéné Anikó

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s